Május elseje és egy „megtalált élet értelme”

„Lényegében véve az Orbán-kormány egyik nagy konzerválója a munkatársadalom kiszolgáltatottsága. Ahogy a kormányzó párt az államot, úgy a multinacionális, külföldi működő tőkére alapozott modell a magyar munkaerő egy részét csapdázta be. Emlékszem arra, és tapasztalják ma is sokan, amikor a győri lakótelepen várva a helyi buszt, jött az AUDI-járat, ami Veszprémvarsányból indulva összeszedte a munkaerőt. Hajnali indulás késői hazaérkezés. A (szükség diktálta) ingázás, örök buszozás a kettő vagy három műszakért.

De kizsákmányoláson alapuló több műszakok között meg lehet-e találni az életet, majd annak az értelmét? Vagy a 12 órázó ápolónak, a konyhán hátul dolgozó vidéki dadusnak, akivel nem tüntetett együtt Budapest, a McDonald's-ban a tárcát a nyeglék után visszapakoló, korához és önképének is megalázó mekis sapkát viselő (általában) középkorú nőnek?

Május elseje igazsága az, ha kimondjuk: nem. S legyünk őszinték, nem kell a kreatív magyarázkodás, nem kell az absztrakt, nem kell az okos jövő optimizmusa. Az okos holnap ugyanis robotokkal van tele. Ezt elkerülendő, akad még jó pár gerinces dolog, amit követelni kellene.

Például több tiszteletet a munkásoknak! Aki ennyit sem bír kimondani, az a kizsákmányolókkal van.”