„Bözsi néni szereti Orbán Viktort, hálás neki a múltkori 1,6 (egy egész hat tized) százalékos nyugdíjemelésért. A kormányfő még azt is kilátásba helyezi, hogy, »ha úgy vannak a számok«, akkor még idén
»emelek megint«
Nem az állam, vagy a nyugdíjkassza, de még csak nem is a kormány. A Miniszterelnök Úr maga emel, egyes szám első személyben.
Bözsi néni szeretné, ha minden évben lennének választások, mert
»olyankor egy kicsit mindig emelnek a nyugdíjon«.
És itt facsarodik össze a szív, és szorul ökölbe a kéz.
Mert Nagygéc nem csak egy halálra ítélt kis falu – hanem ennek az egész, halálra ítélt, nyomorult országnak, ennek az aljas és álszent rezsimnek a tökéletes, iszonytató jelképe.
Ahol az uniós százmilliókból nem út, nem gáz és vízvezeték épül – hanem emlékpark.
Ahová időnként lekanyarodik a főútról egy-egy Audi a NER elitjével. Szippantanak egy jó nagyot a romlatlan, tiszta falusi levegőből, aztán teli torokból elbömbölik a Himnuszt, meg a Boldogasszony Anyánkat a gyönyörű (tényleg gyönyörű) Megmaradás Templomában – körülöttük meg mélyen hallgat a magyar nyomor skanzenje. Aztán hazamennek, és rohadtul büszkék magukra, hogy milyen jó kereszténymagyar emberek, hiszen mégis csak adtak valamit a falu egyszerű népének, és még Bözsi néni malacait is megtekintették.
Így lesz egész Magyarország egyetlen, szép, kifogástalanul kivitelezett, uniós pénzből épült emlékpark.”