Amikor elérkezik az a pont, hogy a fideszes nagy narratíva és a tüntetők igazsága közötti erőviszony átbillen, akkor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egy-egy korhadt gerendája hatalmas robajjal fog a földhöz csapódni.
„Fontos eleme mindennek az erő, amit az emberek képesek felmutatni, hiszen minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb a legitimáció, amelyet a Fidesszel szembeni ellennarratíva kap. Utoljára, amikor hasonló mértékben beomlott a kormánypárt kommunikációs gépezete, az utcán épp a netadó miatt tüntetők vonultak. Abban az időszakban fél évig semmi nem tapadt azokból a panelekből, amiket Habonyék kitaláltak. Nem talált be a vizeletmintás demonizáció, nem működött a boltzár. Csak a menekültválság volt képes visszarántani a hatalmat a süllyedésből.
Igazuk van azoknak, akik a hatalmas civil tüntetések depolitizált jellegét kritizálják, hiszen valódi (párt)politikai szereplők bekapcsolódása, kiemelkedése nélkül a kormány nem váltható le. De a Fidesz nagy narratívájának az is része, hogy a (párt)politika mocskos, távol kell tőle tartanunk magunk. Ez egy nagyon kemény, demobilizáló erő, amely a jelenlegi civil mederben tartja a tüntetéseket. De ha tovább ütjük a réseket a nagy narratíva falán, akkor talán könnyebb lesz az antipolitika bénító béklyójából is kiutat találni.
Amikor elérkezik az a pont, hogy a fideszes nagy narratíva és a tüntetők igazsága közötti erőviszony átbillen, minden egyes alkalommal, amikor a Pesti Srácok főszerkesztő Huth Gergely azon kesereg az EchoTV-ben, hogy a külföldiek tüntetésekre történő idebuszoztatása helyett Soros az albániai éhezőkre is költhetett volna, akkor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egy-egy korhadt gerendája hatalmas robajjal fog a földhöz csapódni.”