Virtuális valóság: etikai kódex?

„A VR a művészi kifejezés komoly lehetőségeit megteremtő új médium. Hiba lenne elhamarkodott korlátozásokkal gátolni az önkifejezést. Gondoljunk bele, hogy a 20. század sok nagy irodalmi művének meg kellett küzdeni a cenzúrával. A kormányzati cenzúrában szintén benne van, hogy ideológiai vagy politikai okokból megtilt tartalmakat. Jobb, ha az iparág szabályozza saját magát, elkerülve, hogy a kormány beavatkozási kényszert érezzen.

Elvben maximálisan biztosítani kell az egyén szabadságát és függetlenségét, hogy elérje az általa óhajtott bármilyen állapotot. A felhasználóknak viszont tisztában kell lenniük, hogy nem ismerjük a VR hatásait. Egyes tanulmányok viszont azt sugallják, hogy még akkor is léteznek hatásai, ha egyáltalán nem is érzékeljük azokat.

A VR azért erősebb illúzió a regényolvasásnál, filmnézésnél, de a hagyományos videojátékoknál is, mert elménknek vagy agyunknak a valóságérzetet adó részeit célozza meg, manipulálható vele a viselkedés, hirdetési taktikák komoly hatással lehetnek a magatartásunkat befolyásoló nem tudatos tényezőkre. A katonai alkalmazásokat pedig döntéshozóknak és a pénzügyi támogatóknak is közelről kellene megfigyelniük.

Segítene, ha több kommunikáció lenne az iparág és a tudományos kutatások között.”