Gulyás-ügy: jobb lenne lenyugodni, mielőtt mindenki átmegy Kurucinfóba

„Tényleg mindenki megbolondult? – kapkodja a fejét az ember az elmúlt napokban. A magyar közélet, vagy legalábbis ami maradt belőle, egyre jobban hasonlít valami egészen abszurd komédiához. Arra lassan már csak legyinteni lehet, hogy a kormányzati pénzből felpumpált sajtó két lejáratási kísérlet közt egy saját, alternatív valóságot épít, hiszen őket ezért fizetik. Csakhogy közben az önmagát demokratikusnak nevező oldalon is egyre inkább eluralkodik valami furcsa elmebaj.

Ennek tökéletes példája ez az egész Gulyás-ügy. És az, ahogy egyesek szinte már messiásként tekintenek a festékdobálásért közérdekű munkára ítélt, amúgy is kissé túlmozgásos aktivistára. Természetesen ez szívük joga, de a tiltakozások ügyének biztosan nem használ.

Ez a nekibuzdulás önmagában megmosolyogtató, az viszont egyenesen aggasztó, hogy néhány baloldali, liberális szereplőnél a tehetetlen düh olyan tébolyba fordult, amely Gyurcsány Ferenc kormányzásának végnapjaiban uralkodott el egyeseken a (szélső)jobboldalon. 

Az Átlátszó blogjaként működő Vastagbőr például vasárnap erősen elkezdte közelíteni a mára megkopott fényű Kurucinfó szintjét, amikor a Gulyást közmunkára ítélő bíró személyét vette elő. Jó, a közelítés kicsit túlzás, mivel a telefonszámát még nem írták ki, de annyi bizonyos, alapvetően félreérti a szerző a bíró szerepét.

A pulpituson ülő ember ugyanis nem Hornyák Szabolcs magánszemély, aki passzióból bíráskodik, hanem abban a helyzetben ő a magyar állam büntető hatalma. Az intézkedő rendőr sem Szabó János, hanem a magyar állam képviselője, aki közhatalmat gyakorol. Természetesen lehet vitatni egy-egy ítéletet, erre való a fellebbezés. Tüntetni ellene viszont felesleges, a bíró személyét kiszerkeszteni pedig már veszélyes.

A Vastagbőr ráadásul úgy csinál, mintha semmit nem tudna a jogról. Azt a nagy felfedezést tették, hogy Hornyák Szabolcs 2010-es doktori értekezésében a köznyugalom elleni bűncselekményekről, egyebek mellett a Gulyásék ügyében is a vádban szereplő garázdaságról írt, és arra jutott: a közösség nyugalma megfoghatatlan, túlontúl absztrakt kategória, a garázdaság mint bűncselekmény felett pedig eljárt az idő.

Ez egyébként szinte biztosan így van, hiszen a garázdaság egy gumitényállás, rengeteg mindenre rá lehet húzni, lényegében csak arra jó, hogy büntetőjogi eszközt adjon a hatóság kezébe akkor is, ha más, súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A Vastagbőr ellenben elfelejtkezik arról, hogy más egy tudományos álláspont, és más a hatályos törvény. Márpedig a garázdaság benne van a Btk.-ban, a bírónak ezt kell alkalmaznia.

A laspalmas névvel író blogger leginkább azt kifogásolja, hogy a bíró nem függesztette fel az eljárást, és nem fordult az Alkotmánybírósághoz az ügyben, és le is vonja a következtetést: „az üléspont határozza meg az álláspontot”.

Ezzel a gondolatmenettel több gond is van, és csak az első ezek közül, hogy a tárgyaláson a védők ilyet nem indítványoztak. A második, hogy lehet egy tényállás elavult és hibás, de nem biztos, hogy alaptörvény-ellenes. A harmadik és talán legfontosabb: ez az igény is jól jelzi, hogy egyes szereplők messze a tényleges jelentősége felett kezelik az egész Gulyás-ügyet, mintha ezen állna vagy bukna az egész magyar demokrácia.

Ettől ez az ügy ugyanis elég messze van.”