Orbán Viktor nem szokott félreérthetően vagy meggondolatlanul fogalmazni. Valószínűleg most sem tette, húsvéti beszéde pedig szépen megágyazott az agressziót eltűrő vagy éppen követelő megnyilvánulásoknak.
„Azon túl, hogy Orbán Viktor az egyik legfontosabb keresztény ünnepen beszélt a viszkető tenyérről, szembemenve a krisztusi tanítással, beszédében három nagyon fontos retorikai-pszichológiai fordulatot is alkalmazott.
1. Egy táborba sorolta a liberális és szocialista politikusokat a provokátorokkal.
2. Soros Györgyhöz kötötte, és egyúttal a már felsorolt ellenfelek közé lökte a több tízezres fővárosi tüntetések résztvevőit, szervezőit – mondhatni, Soros-kapcsolást hozott létre a tüntető fiatalok, a liberális szocialista oldal és a provokáció között.
3. Megértően, szinte megbocsátóan beszélt arról, ha valakinek ütni támad kedve az állítólagos provokáció láttán. Tette mindezt a kormány vezetőjeként, a törvényes hatalom letéteményeseként, akinek irányítása alá tartozik a rendőrség is.
Orbán Viktor nem szokott félreérthetően vagy meggondolatlanul fogalmazni. Valószínűleg most sem tette, húsvéti beszéde pedig szépen megágyazott az agressziót eltűrő vagy éppen követelő megnyilvánulásoknak, amiben korábban főleg Bayer Zsolt jeleskedett.”
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
A KDNP-ből három politikus is így döntött.
A leköszönő miniszterelnök megszólalt a megújulásról és a politikai szövetség jövőjéről.
Elszabadult a pokol Hollandiában.
Andrej Babits kormányának növelnie kell az ország védelmi kiadásait.
Az Egyesült Államok történetében sokak szerint példa nélküli módon feszült egymásnak a nyilvánosság előtt az USA elnöke és a pápa. De mi is áll a konfliktus hátterében, és valóban olyan nagy-e az ellentét, mint azt néhányan kívülről látni szeretnék?
