Ha viszket a tenyér, abból verés is lesz?

„Azon túl, hogy Orbán Viktor az egyik legfontosabb keresztény ünnepen beszélt a viszkető tenyérről, szembemenve a krisztusi tanítással, beszédében három nagyon fontos retorikai-pszichológiai fordulatot is alkalmazott.

1. Egy táborba sorolta a liberális és szocialista politikusokat a provokátorokkal.
2. Soros Györgyhöz kötötte, és egyúttal a már felsorolt ellenfelek közé lökte a több tízezres fővárosi tüntetések résztvevőit, szervezőit – mondhatni, Soros-kapcsolást hozott létre a tüntető fiatalok, a liberális szocialista oldal és a provokáció között.
3. Megértően, szinte megbocsátóan beszélt arról, ha valakinek ütni támad kedve az állítólagos provokáció láttán. Tette mindezt a kormány vezetőjeként, a törvényes hatalom letéteményeseként, akinek irányítása alá tartozik a rendőrség is.

Orbán Viktor nem szokott félreérthetően vagy meggondolatlanul fogalmazni. Valószínűleg most sem tette, húsvéti beszéde pedig szépen megágyazott az agressziót eltűrő vagy éppen követelő megnyilvánulásoknak, amiben korábban főleg Bayer Zsolt jeleskedett.”