Így lesz börtön Magyarország

„Orbán terrortámadás nélkül is háborút hirdetett a terrorizmus ellen, megcsavarva mindezt azzal, hogy egyúttal a liberális demokráciák ellen is. A biztonság és szabadság szembeállítása politikája központi kérdése lett. Azonban ezt a kérdést el is döntötte a biztonság javára, ennek árnyékában pedig sorra kukáz mindent, amit a liberálisok kiharcoltak a felvilágosodás óta.

Orbán fejében háború van, ostromolják Magyarországot, ha nem tűnt volna fel, terrorvészhelyzetben éljük életünket, miközben a liberalizmus ópiumától bódult Nyugat helyett egyedül védjük a keresztény Európát. Ezt a túlzó, hazug, apokaliptikus víziót igyekszik belenyomni a kormány propagandagépezete (orosz propagandát sugárzó köztévé, kvótanépszavazás előtti plakátkampány, európai állapotokról hazudozó miniszter) minél több ember fejébe, érezhető sikerrel.

Orbánék az egyik kezükkel félelmet adagolnak, hogy a másikkal biztonságot kínálhassanak. Tehát a biztonság és szabadság relációját, kicserélték a félelem és az állami kontroll egyenletére. Nem csak arról van szó, hogy szűkül a szabadság tere a nagyobb biztonságért cserébe, hanem arról is, hogy a kormány által keltett félelem beteg légkörét érezve egyre többen engednék be szívesen az államot a magánszférájukba, önként lemondva szabadságuk egy részéről, védelemért cserébe.

Erre a tendenciára tudományos, statisztikai bizonyítékok is vannak, itt olvasható például a Michigan Egyetem két kutatójának tanulmánya arról, hogy minél kevésbé érzi magát egy állampolgár biztonságban, annál kevésbé tartja fontosnak a polgári szabadságjogokat. Egy olyan machiavellista agytröszt, ami most a Fideszt vezeti, ezt úgy olvassa, hogy minél jobban rettegésben tartod az embereket, annál több hatalomban bízó, erős vezetőnek behódoló választó jut egy jogait védő állampolgárra. Így egyre többet engedhetsz meg magadnak a magánszféra és a szabadság tiprásában. Ennek a dinamikának is köszönhető a demagóg populizmus térnyerése, ami a demokratikus kultúrában évtizedekkel előttünk járó Nyugat-Európában és az USÁ-ban is fénykorát éli, keletebbre viszont durvábban jelentkezik, és úgy hívják, illiberalizmus. (...)

Tegyük már fel végre a valós kérdést: kinek a biztonságáról van itt szó, kinek a szabadsága árán? A válasz egyelőre nem végleges, de az irány látszik: »aki nincs ellenünk, az velünk van«. Hát itt tartunk újra. Csak Kádár óta, a technológiának hála sokkal könnyebb, és 9/11-nek köszönhetően elfogadottabb lett bárkit lehallgatni. A lehallgatást olajozó új magyar törvény ugye mindenkinek megvan? Ne legyenek illúzióink a regnáló hatalom módszereiről: addig mennek el, ameddig hagyjuk őket.

És ha hagyjuk, a végén itt ülünk majd egy szuper biztonságos helyen, ahol a hatalom mindent és mindenkit lát, figyel és fegyelmez, nehogy baj legyen – de főleg neki ne legyen baja. Az emberiség már rég kitalálta ezt az intézményt: úgy hívják, hogy börtön.”