Száz éve összeálltak a fiatalok, hogy megvédjék a tanszabadságot – nem lett jó vége

„Az is kétségtelen tény, hogy a századelő progresszivistái messianizmusukból eredően igen intoleránsak voltak, ami máig a hazai balliberálisok sajátja.

Az alapelv: öngyarmatosító módon, szervetlenül ráerőltetni a mindenkori centrum kulturális intézményeit és mintáit a „mucsai” magyar társadalomra, ha kell külső erővel, és lenézni, kiröhögni, sőt adott esetben kirekeszteni mindenkit, aki ezt nem így gondolja.

Szóval az akkori progresszivistáknak volt elég hibája és bűne is, akárcsak a rendszerváltás utáni utódoknak.

Csakhogy az is jellemző és tanulságos, hogyan reagálta le a mainstream jobboldal ezeket a mozgalmakat. Mint mindenkor. Mint most is. Elkendőzte, kicsinyítette, sőt adott esetben tagadta a meglévő társadalmi problémákat.

Tartósította és az »ősi magyar hagyományokra« meg az »ezeréves Magyarországra« való hivatkozással ideologizálta meg a rikító egyenlőtlenséget, a maga velejéig korrupt és hitvány rendszerét, az ország elmaradottságát, és minden szemetet, amit csak lehetett, a népnyúzástól a nagybirtokrendszerig. »Kárpótlásul« nyomatta a nacionalista lózungot, és vele a zsidózást meg az összeesküvéselméleteket. A lényeg: megtartani a feudalizmust és az előjogokat, mert hiszen a régi magyar nemességnek kik lehetnek méltó utódai, ha nem a jobboldal? Még Prohászka Ottokár is különcnek számított, jellemző, hogy egyes paptársai őt is lekommunistázták szociális érzékenysége miatt.

Amíg a szomszédos kis népek majd mindegyikénél a nacionalizmus nem áll szemben a progresszióval, addig nálunk a nacionalizmus 1867 óta jobbára bezárkózás és lemaradás. Ennek köszönhetően máshol még a szélsőjobb is kitermelt nagy írókat, filozófusokat és képzőművészeket, például a románoknál egy Eliadét vagy Ciorant, nálunk csak a jobboldal által sztárolt középszert és giccset. A legtehetségesebbek, Szabó Dezső vagy a népi írók szélsőjobbra sodródott balosok voltak, akik mélyen utálták a Horthy-kurzust és annak „nemzeti” kultúráját. Miért? Mert a haladás illetve modernizáció és a nemzet nálunk sajátos, több évszázados történelmi okok miatt egymást kizáró fogalmak.”