E kétdimenziós liberális világkép a dolgok logikájából következően bontja le a családi függőségeket, a nemzethez tartozás függőségét és persze az Istentől való függést.
„A kétdimenziós liberális világképben az Én ugyanilyen természetességgel tagad meg minden hierarchiát, alá- és fölérendeltséget, függést – egészen pontosan egyetlen függést ismernek el: függést a szabadság fokától, mértékétől s a küzdelemtől, amely az abszolút szabadság eléréséért folyik szakadatlanul.
E kétdimenziós liberális világkép a dolgok logikájából következően bontja le a családi függőségeket, a nemzethez tartozás függőségét és persze az Istentől való függést. »Haljon meg a haza értem!« – kiáltott fel James Joyce, és talán nem is gondolta, hogy a legújabb kori liberalizmus egyik alapvetését fogalmazza meg éppen.
E kétdimenziós világképből pedig szintúgy logikusan következik, hogy ha már lebontottuk a családtól, a hazától, a nemzettől, az Istentől való függésünket, akkor keresnünk kell valami új lebontanivalót, hiszen ha nincs több függés, akkor eltűnik a szabadság abszolútumának dogmája. Ezért fordul korunk liberalizmusa a természeti determináltságok lebontásához. Nem számít többé a természet, a biológiai determináltság – hát nehogy már a biológia határozza meg, hogy én (ÉN!) mi is vagyok valójában!”