Ekkora tömeget már nem kell megmagyarázni

„Hamarosan minden oldalról megíródnak és elmondódnak a demonstráció alapos elemzései, kritikái. Bizonyára lesznek, akiknek a néhol amatőr szervezéssel, másoknak egyes erőtlen és nem eléggé fókuszált beszédekkel lesz gondja. Lesz, aki felrója a vezérszónok, a tüzes, teli torokból üvölthető rigmusok hiányát. És biztos lesz olyan is, aki nyámnyilának, teszetoszának tartja majd az egész bagázst, amiért nem gyújtotta fel az országházat.

Kormányoldalról pedig már be is élesítették a kommunikációs Sztálin-orgonát: »Ügynökszervezetek gründolták a tüntetést«; »Soros bu­szo­kat szer­ve­zett, re­pü­lő­je­gye­ket osz­tott,még­sem jött össze a kri­ti­kus tömeg«.

De ezek az interpretációk ebben az esetben tökéletesen lényegtelenek és feleslegesek. Van az a mennyiségű ember, amit már nem kell megmagyarázni. És most vasárnap annyian gyűltek össze, úgy hömpölygött órákig fogyhatatlanul a tömeg, hogy az önmagában beszédek, skandálás, lézershow és lufieső nélkül is ütött. A vonulók hitetlenkedve ágaskodtak, és tátott szájjal, pislogva találgatták hol jár a tömeg eleje és hol marad a vége. Mindenkiből előbújt a Rákay Philip, és esélytelenül próbálták elhelyezni a demonstrációt valahol a Békemenet és a internetadós tüntetés mérete között. Lehetetlen vállakozás volt, hiszen, mikor véget ért a hivatalos rendezvény, és már elhangzott az összes beszéd, akkor még a Kossuth térre meg sem érkezett az összes tüntető. 

Pedig itt most nem azért tiltakoztak az emberek, mert a kormány pénzt akar kivenni a zsebükből, mint a netadónál, és nem is egy kiválóan szervezett párt hívei vonultak fel, mert szólítva lettek, mint a békemeneteken, hanem elvileg egy iskoláért, ahová nyolcvan százalékban külföldi diákok járnak.”