„Manapság sok fórum hangos a szexuális tanácsoktól, praktikáktól és a szexuális szabadság kibontakoztatásának különböző formáitól. Ugyanakkor alig hallani arról az oldalról, ami régen, és sokak számára ma is az egyetlen legitim helye a férfi és nő közötti intimitásnak, vagyis a házasságon belüli szexről. Ez utóbbiról beszélgettünk Tapolyai Emőke szexológussal és pasztorálpszichológussal.
– Manapság divatos kivesézni a szexualitást házasságon kívül és belül. Fontos-e, és ha igen, miért fontos beszélni erről?
– Fontos, egyrészt azért, hogy egymással is őszintén tudjunk beszélni róla, másrészt, hogy tájékozottak legyünk, és tudjunk választani, hogy mit engedünk be a házasságunkba, és mit nem. Amit ma a világ a szexualitással kapcsolatban ont magából, annak a többsége téveszme, csapda. Azért kell beszélnünk róla, hogy válogatni tudjunk a helyes és helytelen információ közt. Ugyanakkor fontos a titok, a misztikus faktor is, hiszen egy férfinak és egy nőnek az intim zónájáról van szó, a hálószobájáról, ami egy szent terület. Ezt nem teregetjük ki csak úgy. Legfeljebb annak beszélünk róla, akitől ebben konkrét segítséget várunk vagy szakszerű információhoz juthatunk.
(...)
– Lehet számszerűsíteni a házasságon belüli szexualitásban az egészséges gyakoriságot?
– Én Lux Elvirától tanultam, aki azt mondta, hogy egy férfi heti hétszer szeretkezne, a nő pedig egyszer sem, válasszuk tehát a kompromisszumos megoldást, legyen minden második nap. Én azt mondom, heti két-három alkalom. Mondjuk egy hétköznap este és egy hétvégén két alkalom bele kéne férjen a házaséletbe, akkor is, ha két ember dolgozik, és akkor is, ha gyerekeik vannak. A tapasztalatom azonban nem az, hogy a házaspárok hetente kétszer-háromszor szeretkeznének, hanem inkább két-három hetente egyszer. Persze vannak a házasságon belüli intimitásnak különböző fázisai, a fiatal párok egymásra találása a házasság kezdetekor lehet intenzívebb, a terhesség bizonyos szakaszaiban kevésbé. Vagy ott vannak a szülés utáni hónapok, amikor este, mire a gyerek is alszik, olyan fáradtak vagyunk, hogy örülünk, ha megtaláljuk az ágyat. Vagyis vannak egészségesnek nevezhető eltávolodások, de ezeknek a hosszabb távú fenntartása már probléma. Ha ezt megszokjuk, és ezzel megelégszünk, az nem jó.
– Mitől jó, mikor nevezhető egészségesnek a házasságon belüli szex?
– A házasság elsősorban elköteleződés, ami válasz a biztonságkeresésünkre. A kapott biztonságérzet pedig felszabadít minket a kreativitásra. Felszabadít egy olyan őszinteségre, amit másképpen nem tapasztalhatunk meg. Az intimitásban teljes önzéssel és teljes önzetlenséggel kell és lehet egyszerre részt venni. Ez sehol máshol nem valósul meg igazán.
A teljes önzés azt jelenteni, hogy mindent kérek, amit szeretnék. Nem kell ragaszkodnom hozzá, hogy meg is kapjam, de merek kérni, ki merem mondani mindazt, ami az én fantáziámban, vágyamban, testemben megfogalmazódott. A teljes önzetlenség pedig, amikor megpróbálok mindent megadni, amire a másik vágyik, és ugyanakkor elfogadni a nemet. Tehát egyrészt le is tudok mondani bármiről, amit kértem, hogyha az a másiknak nem jó, ugyanakkor meg is tudok adni mindent a másiknak, ami rám nézve nem ártó.”
(...)