Estére már övék volt az egész egyetem

„A sajtó először év elején kezdte pedzegetni, hogy az egyetemet be akarják zárni. Pedig amikor a városi napilap február 13-án hírt adott róla, hogy az új hatalom el akarja venni az oktatási épületeket és a könyvtárat is, még semmilyen érdemi lépés nem történt, rendben zajlott a második szemeszter órafelvétele. Viszonylag új egyetem volt, nem is számított túl nagynak, de rövid idő alatt számos tudományágban Európa legjobbjai közé küzdötte föl magát. A század elejére a matematikai tudományosság közép-európai központjának számított, maga mögé utasította nemcsak Budapestet, de Bécset is. Olyan világhírű matematikusok tanítottak itt, mint Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Farkas Gyula és Haar Alfréd, akiknek eredményeit a világ számos egyetemén számon tartották. Ez persze akkor egyáltalán nem foglalkoztatta a döntéshozókat. 

Még a hatalom elvi támogatói között is akadtak tiltakozók. Nicolae Iorga történész, aki a Román Nemzeti Gyűlés elnöke is volt, Neamul Românesc című lapjában nyíltan állást foglalt az egyetem változatlan formában történő fenntartása mellett. Szomorú lenne, írta cikkében, ha közönséges bitorlással és egy évtizedek alatt létrejött, fontos tudományos központ szétverésével érnénk el politikai célokat. Érvei senkit sem érdekeltek, az egyetem bezárása eldöntött politikai kérdés volt.

A mestertervet Onisifor Ghibu, az egyetem korábbi oktatója, a román egyháztörténet és egyházjog professzora dolgozta ki. Tanulmányt írt a politikai vezetés számára, amelyben részletesen kifejtette, hogy gyengeség lenne engedményeket tenni. Egy egyetemnek nem elég lojálisnak lenni a hatalomhoz, annak politikai céljait is támogatnia kell, vallotta. Különben is: egy idegen országgal tudományos kapcsolatokat ápoló intéményben az idegen kultúra fertőző csírái, sőt, idegen ügynökök bújhatnak meg. Olyan jogszabályokat kell bevezetni, aminek az egyetem vezetői és oktatói nem tudnak és nem akarnak megfelelni, így lehetőség nyílik az egész intézmény megszállására. Később elmesélte, komolyan aggódott, nehogy volt kollégái mégis elfogadják a feltételeket, mert akkor nem lenne mód karhatalmat bevetni ellenük.

A hivatalos ultimátumot május 9-én kapta meg az egyetem vezetősége. Ghibu jól számított: a rektor azonnal tiltakozó gyűlést hívott össze. Az oktatói gárda és a diákok képviselői a Gyulafehérváron megfogalmazott önrendelkezési elvekre hivatkoztak. A hatalom hajthatatlan volt: továbbra is követelte, hogy a tanárok tegyenek hűségesküt a román királynak és a nagyszebeni kormányzótanácsnak, két éven belül tanuljanak meg románul, és akkor maradhatnak. 12-éig kaptak ultimátumot, hogy elfogadják a feltételeket. A hatalom végül meg sem várta a nap végét: Schneller István rektor jogi érveket soroló válaszlevelét elég ürügynek találták a beavatkozásra. Ghibu egy őrnagy kíséretében megjelent a rektor irodájában, és az állam nevében követelte az egész egyetem átadását. Mivel az épület előtt egy századnyi szuronyokkal felszerelt katona várakozott, a rektor bejelentette, hogy enged az erőszaknak, ezután Ghibu az egyetem átvételét befejezett ténynek nyilvánította. A katonák még délelőtt behatoltak az egyetem épületébe, és az oktatókat és diákokat kiterelték. Mivel egyetemi tanárokat nem tudtak kiállítani, egy-egy politikailag megbízható középiskolai tanárral vetették át az egyes karokat és tudományos intézeteket. 

Estére már övék volt az egész egyetem. Az 1872-ben alapított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1919. május 12-én, egy évvel a trianoni békeszerződés aláírása előtt befejezte működését. Illetve működött tovább, új, román egyetemként, és nem sokkal később Szegeden új magyar egyetem alakult a tanárok egy részének közreműködésével. Ilyen a politika természete. De matematikai tudományos központ soha többé nem volt Kolozsváron. Ez meg a tudomány természete.”