„A Magna Mátra alapító tagja vagy. Nyolc borászat összefogott, és elhatározta, hogy megmutatja, miben rejlik a mátrai borok ereje. Miért éppen most? Most jött el az idő?
Azért most, mert kellettek hozzá találkozások és érzések, amelyek megérlelték az akaratot. Igen, most jött el az idő, mert most nőttünk fel: ma már nemcsak szakmai, hanem emberi oldalról is bele tudjuk tenni a szükséges energiát ebbe az elképzelésbe.(...)
Miért éppen a Kárpát-medencei fajtákban látjátok a jövőt?
Mert csak autochton fajtákkal lehet erős az identitásunk. Ezekkel a szőlőkkel kell dolgoznunk, egyre magasabb szinten. Attól lesz valami egyedi és különleges, hogy eredetiségre törekszik. Nem valami után kell menni, hanem valami előtt.(...)
A kóstoló után milyen munka vár rátok?
Haladunk tovább a megkezdett úton. Attól a pillanattól, hogy az ember nem szőlőt termel, hanem szőlőtőkéket gondoz, hogy a kétkezi munkájával egy őshonos kultúrát ápol, már éretten gondolkodik. Mi a Mátráért küzdünk, a Mátrának szurkolunk, és ha a Mátra nyer, akkor mindenki nyer, nemcsak a borászok, hanem az ott élő, az ott születő, az ott dolgozó és az oda kirándulni járó emberek is. A magyar borkultúra érték, közösen kell őriznünk. Tudom, vannak, akik nem nézik jó szemmel a Magnát, akik úgy érzik, hogy keresztezzük az útjaikat. Pedig a cél közös, csak az út más, amin járunk, hogy elérjük.
Le kellene tenni a fegyvert, és nem háborúzni egymással, hanem konstruktívan fellépni. Mi nyolcan már elkezdtünk egy párbeszédet. Még sehová nem jutottunk el, de már meghoztunk egy fontos döntést: a Mátra jövőjéről a későbbiekben együtt szeretnénk gondolkodni.”