„Mert bizony a húsvéti sonkához illik a bor. Na de melyik? A választ, a sonka fő karakterében, azaz a füstös ízben kell keresnünk. Egy intenzív aromáról van szó, amellyel kapcsolatban arra a megállapításra kell jutnunk, hogy nincs olyan bor, ami önmagában képes tartani vele a lépést. És itt jönnek a képbe a gyöngyöző, illetve a habzóborok. Nyilvánvaló, hogy aromaviláguk - attól még, hogy széndioxid tartalommal bírnak -, nem lesz intenzívebb, ám a megoldás, mégis bennük rejlik.
Ha párhuzamot kéne vonnunk a probléma érzékeltetéséhez, talán a csípős curry és az édes borok esete adja magát a legjobban. Az édes bor ugyan nem tünteti el az étel csípősségét, ám egy érdekes kontrasztot teremt vele, s éppen ez hozza meg a hőn áhított harmóniát. Ugyan ez a füstölt sonka esetében; a buborékos bor ellenpólusként jut érvényre az összekóstoláskor, amikor is, a nedű tűzijátékszerű pezsgő-játéka kellő kontrasztot teremt a füstös aromával. S így megvalósul az a bizonyos ellentéteken alapuló harmónia, ami egyébként az étel-bor társítás témakörén belül is magas iskolának számít.
Érdemes tehát a sonkához kipróbálni egy kellemes fehér, rosé vagy siller buborékos nedűt, mert, hogy ehhez fogható élményben csak ritkán volt része, az borítékolható.”