Tiszta víz, piszkos pohár

Kedves Zsuzsanna Asszony! Értem, hogy időnként nincs elég téma, de ha már előveszi ezt a számos alkalommal alaposan átvitatott kérdést, akkor legalább a fő dilemmákat kötelessége lenne felvázolni. 1. A Kádár-rendszer nem klasszikus diktatúra volt, mint akár a szomszédos kommunista államok. Az ügynökök kisebbik része önkéntes és elhivatott volt, nagyobbik részét belezsarolták vagy valamilyen előnyért cserébe (tipikusan a katonaságnál) rábeszélték, ám szembesülve, mit várnak tőle, már szabadult volna az egésztől. És nem könnyen, de akár ki is lehetett szabadulni. Például elmondta a megfigyelteknek, hogy beszervezték és velük egyeztetve jelentett vagy elhíresztelte, hogy ügynök és értéktelenné vált a tartói számára. Semmitmondó, érdektelen jelentéseket is adhatott, vagy a minimálisra korlátozhatta a tevékenységét (pl. leírta, mit mondott a megfigyelt személy, de összefüggéseket már nem keresett és másokat nem jelentett fel). A rendszer fogaskerekeiként működő személyek sem voltak egyformák. Voltak hithű és gátlástalan, felfelé nyaló és lefelé taposó kiszolgálók és voltak reformlehetőségeket keresők, ügyeket képviselők. A nagy többség pedig valahol a kettő között. Az elvárt minimumot teljesítették, s ezzel okoztak másoknak hátrányokat, de ezeket igyekeztek kompenzálni. Egy határig falaztak és atyáskodóan figyelmeztették a renitenseket, ám akik nem hallgattak rájuk, azokat nem védték meg az ebektől. 2. Ha a rendszerváltozás fordulópontjáig már hiányossá váló, egyébként is töredékes és tartalmilag is megbízhatatlan ügynöki jelentéseket azon melegében vagy néhány év elteltével nyilvánosságra hozzák, az egyes személyek magatartását részletesen meg lehetett volna vitatni és a megfigyeltek által hitelesnek tartott valósággal össze lehetett volna vetni. A szereplők egymásnak adhattak volna "selyemzsinórt" vagy feloldozást. Harminc évvel a rendszerváltozás kezdete után erre (a lényegre) már nincs lehetőség. 3. Az ügynököknél sokkal-sokkal bűnösebbek a rendszer kutyái: a vérbírók, a pufajkások, a tartótisztek, az önként szolgáló (és be- feljelentő) pártfunkcionáriusok, területi és szervezeti párt- és rendőri vezetők, stb. Ők azonban a közvélemény számára nem elég egzotikusak, utánuk és a családjuk után nem kutakodik a sajtó. Nem tárják fel a vagyoni helyzetüket, jelenlegi pártkötődésüket, munkahelyüket. Bezzeg az ügynök, az bűnhődjék hetediziglen. 4. Bájos műfaj, amikor a rendszerváltozás után született fiatalok és frusztrált politikai idióták vájkálnak és ítélnek általuk nem tapasztalt helyzetekről, ismeretlen emberekről és viszonyokról. És harminc évvel később ügynökségen akarnak rajtakapni korosabb politikai szereplőket. Amikor mindannyian tudjuk, hogy ami eddig nem szivárgott ki róluk, az már nincs is. Antall József korrekt és tisztességes ember volt, egyúttal történész. Jól ismerte a kommunista rendszer működését. Megélte, megtapasztalta kezdettől a végéig, többféle nézőpontból. Nyilván nem csak az őt támogató pártok képviselőinek a dossziéit nézte át, hanem a sajátját és a hozzá közel állókét is. (Személyesen tapasztaltam, hogy 88-89 fordulóján még konspirált. Politikailag érzékeny leveleket nem adott postára, hanem személyesen kézbesíttette.) Ő már akkor végiggondolta, miért nem akarja nyilvánosságra hozni az ügynökdossziékat. A halála után, még kb. 2000-ig lehetett volna értelme megtenni. Antallt már nem lehet megkérdezni, de Kövér László - aki az első Orbán-kormány idején ennek az ügynek alighanem a gazdája volt, s még utolsóként dönthetett volna másként - már többször elmondta az álláspontját, s ma is meg lehet kérdezni. A magam részéről azért sajnálom, hogy az akták a rendszerváltás után nem kerültek nyilvánosságra, mert történelmi lehetőséget szalasztottunk el egy politikai rendszer napi működésének a letapogatására és történészi dokumentálására. Az érintetteknek ugyanis érdeke lett volna őszintén feltárni az életüket vagy védeni magukat a többiekkel szemben. Bármi van a mágnesszalagokon, az nem az élet, nem a valóság, legfeljebb annak összemaszatolt nyomai. A történészeknek fel kell kötniük a fehérneműt, amikor elemzik ezeket a "dokumentumokat". (A rólam szólókat például teljesen átszövi a "rendelés". Nem a valóság tárul fel az egyes ügynöki jelentésekből és az összeállított és feljebb küldött összefoglaló jelentésből, hanem az a koncepció, amit a "nyomozást" vezető rendőrtisztek előfeltételeztek, illetve amit szerintük "odafent" vártak.

Lalee Virgin!-"MN"

engem most már sokkal jobban érdekelnének a mai disznóságok feltárása, mint a régieké

Az internetre felkerült azok névsora, akik működtették a rendszert. Kovács 22 János tartótiszt a kutyát sem érdekli. Ugyanígy gondoskodtak arról már a "rendszerváltás" előtt, hogy néhányan kimaradjanak, néhányan pedig bekerüljenek a "civil" érintettek közé. Mindenkit (engem is) csak azok a nevek érdekelnek, akiket ismerünk (művészvilág, politika) a többi név senkinek semmit sem mond az érintetten és annak családján kívül.