„A borvidék arculatát továbbra is a nagy, ipari borászatok fogják meghatározni. Egyébként, ahogy az a sajtóbeszélgetésen is elhangzott, a nagy cégek sincsenek kizárva a buliból, ők is készíthetnek Magna bort, ha megfelelnek a kritériumoknak.
A mostani megmutatkozás egyfajta állapotfelmérés. Nem tudom, valóban itt volt-e az ideje, nem túl korai-e, de megértem a lelkesedést és a fiatalos türelmetlenséget. Én is ugyanígy meg akarnám mutatni magamat.
Losonci Bálint, az egyesület motorja, akit ráadásul ezer éve ismerek, abszolút garancia arra, hogyha rajta múlik, akkor ez az egész történet egy szép napon valóban realizálódik.
Azért egy picit csalódtam. Még azok a tételek is kevesebbet mutattak magukból, amiket eddig lelkesen megénekeltem. Nyilván ennek én is oka vagyok, én is változom, nem csak a borok.
Úgy terveztem, hogy minden borról külön-külön írok. Meg is írtam. De amikor visszaolvastam, rájöttem, hogy csupa fanyalgás az egész. Nem volt igazán kiugró tétel, olyan, amiről most lelkesen beszámolhatnék. Ahhoz meg már öreg vagyok, hogy osszam az észt. Meg aztán nem akarok senkit megbántani.
(Németh Richárd kóstolási jegyzeteit ajánlom jó szívvel! Számára voltak kiugró tételek, és bár én fanyalgósabb vagyok, azért sok ízélményével egyetértek.)
Azt ugyanakkor fontosnak tartom, hogy végre felnőjön egy olyan borászgeneráció, amely a szakírókat komolyan veszi. Aki nem ellenséget és nem is kétlábon járó szendvicsembert lát bennük, hanem hozzáértő partnereket, akiknek a visszajelzéseit komolyan veszi. És nem csak akkor, amikor épp dicsérik a bort.”