A hegybíró tapasztalatai megerősítik a polgármesterekéit. A gazdák rémtörténeteket mesélnek műveletlenül hagyott, betegségeket terjesztő szőlőkről, tulajdonosaik teljes érdektelenségéről. A fiatal államtitkár, aki a következő, a termékleírásról folytatandó napirend megbeszélésre érkezett folyamatosan jegyzetel. Talán találnak összhangot és megoldást.
Jó lenne, ha legalább az állami hivatalok nem a túloldalon állnának. Az első napirendi pontot a polgármesterek azzal zárják, hogy egységesen lépnek fel a szőlők, a táj, meg az itt élő emberek érdekeinek védelmében. Próbaként a legelhanyagoltabb szőlőterületek egyikén, a sok tulajdonos kezén lévő 4-5 hektáros, Alsóörs és Lovas között fekvő tábla tulajdonosait ráveszik, hogy a büntetések befizetése helyett álljanak össze és adják bérbe a területet, hogy egy környékbeli, erre vállalkozó gazda a betelepítésére és hosszú távú művelésére vállalkozhasson. Fontos lenne, hogy az ilyen módon megmentett területek újratelepítéséhez álljon elkülönített módon rendelkezésre az EU évi sok milliárdos újratelepítési támogatásából egy elérhető keret. Összefogással és a rendelkezésre álló EU források töredékével meg lehetne menteni a balatoni arculat számára legfontosabb területeket.
A polgármesterek távozása után a jelen lévő gazdák, a hegybíró és az államtitkár megtárgyalták a Csopaki bor termékleírását. A jövőben már csak a „Csopaki” nevet vagy a kiemelt dűlők nevét viselő, legalább 85 százalékban Olaszrizlinget és max. 15 százalékot Furmintot (ahogyan errefelé hívták „Szigetit”) tartalmazó boraik termelésének környezetvédelmi, feldolgozási szabályai az országban egyedül állóan szigorúak. A szőlő- és a bor termelési feltételeit maguk a termelők ellenőrzik minden fázisban és európai hírű külső szakértők tesztelik a kész borokat.