Európa egyetlen reménye: a pesszimizmus

„A hatvanadik évfordulóján a zaklatott EU-nak az egyik legnagyobb örökségéből kell inspirációt nyernie: a borúlátó német filozófiából.

Nem akarok ünneprontó lenni. De amikor az Európai Unió a hatvanadik születésnapjára készül a hétvégén, hadd mondjak annyit, hogy nem úgy tűnik, hogy ünneplésre való időkben élünk.

A Brexit, az otthoni jobboldali populista mozgalmak és az atlanti térséget átölelő »Amerika először« ethosz fényében, nem nem sok testszetős van abban, amit megtalált. A válság, úgy tűnik megkésve, de a kontinens igazi közös pénznemévé vált. 

Ugyanakkor, a gyakran hangoztatott önkritika és sürgetés, amit az utóbbi pár év szült meg, talán Európa jövőjének legjobb reménye. Hasonlóan, ha visszanézünk az EU eredettörténetére, napjaink kézzelfogható aggodalma Brüsszelben vagy Berlinben úgy tűnik szorosan összefonódik a háború utáni Európa kusza intelektuális gyökereivel.”