Kegyetlen térsége

„Már nem elég a mosópor vagy a tartós élelmiszer: az ország legszegényebb megyéiben immár tejet és kenyeret osztanak hetente kétszer a rászorulóknak, hogy ne éhezzenek. Az ország északi csücskében, a hivatalosan is »Kegyetlennek« nevezett mikrotérségben jártunk, ahol nem okos telefonokról, hanem sült krumpliról álmodnak a gyerekek.

Harminc-egynéhány asszony álldogál a novajidrányi családsegítő központ udvarán, kopott cipőben, kopott nadrágban, kopott tekintettel. Karjukon csíkos rafiaszatyor, cekker, jobb időket látott füles kosár. El-elnevetik magukat, egymás között évődve valami tegnapi tréfán, ilyenkor kivillan hiányos fogsoruk.

Az asszonyok várnak. Hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön két kiló kenyeret és négy liter tejet osztanak szét minden olyan, legalább háromgyerekes családnak, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 28500 forintot, ahol nem használnak autót, s vállalják, hogy rendszeresen eljárnak az adományért. Aki kétszer egymás után igazolatlanul »kimarad«, az kiesik a rendszerből, s újak lépnek a helyére.

»Kegyetlen«. Elsőre nem is akarom elhinni, de ez a hivatalos neve annak az Encshez közeli mikrotérségnek, ahol most járunk.”