Nem, a busójárás nem szexista hagyomány

Balogh Gábor 2017. 03. 03. 17:55 #BUSÓJÁRÁS #HAGYOMÁny #BUNKÓSÁG NEM, A BUSÓJÁRÁS NEM BUNKÓ SZEXISTA HAGYOMÁNY, ÉS NEM, A BUSÓK NEM FOGDOSNAK GYEREKLÁNYOKAT Napok óta tombol a Busó-gate az ötmillió nőjogi szabadságharcos, ötmillió hímsoviniszta, és tízmillió néprajzkutató országában: Álarcos alakok összefogdostak egy 15 éves lányt az idei busójáráson. Erről aztán a különböző portálok megmondóembereitől az egyszeri Facebook-lakókig mindenkinek van véleménye, és mind meg is vannak győződve arról, hogy a nagyvilág csak arra vár, hogy ezt megismerhesse. Miért épp én, főállású véleményipari szakmunkás, maradjak ki ebből? Pláne, ha az elmúlt napokban egyik ámulatból, a másik dührohamba estem attól, milyen irgalmatlanul nem látjuk a fától az erdőt. Csak a saját kis cserjénket ölelgetjük, hívják azt a nemek közti egyenlőségnek, a hagyományok védelmének, vagy akár csak a vágynak, hogy belerúghassunk bármibe, ami a rohadtszemétállat másik tábornak fontos. Isten ments, hogy egy méterrel is hátrább lépjünk, hogy, ha nem is az erdőt, de legalább a környező néhány fát, bokrot, mókust és turistát észrevegyük! A végén még rá kellene ébrednünk, hogy ez az ügy (sem) arról szól, hogy az ajróper haladó progresszívek/tetves gyökértelen magyargyalázók és a népünk hagyományait őrző hazafiak/maradi, tahó, nőgyűlölő parasztok (kívánt rész aláhúzandó) egymásnak feszülve védik meg az európai értékeket/a hazát (kívánt rész, mint előbb). Hanem arról, amiről a Beatrice örökérvényű, és általam már nem először idézett bölcsessége is szól: "Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok." Igen, mert szarok vagyunk. És elszarjuk a világot magunk körül. Még a legfontosabbat, őseink örökségét is, mint, amilyen a busójárás. Az ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem egy rendezvény. Hanem egy hagyomány. A mohácsiaké, azok közül is leginkább a sokácoké. Évszázadokon át ők faragták a maszkokat, ők öltötték fel tél végén a jelmezeket, és vonultak végig a saját városukon. Hangosan, pimaszul, pajzánul, olykor közönségesen és balhésan. Mindenki tudta, hogy mi ez, hogy mit jelent, és mivel jár. Tavaszváró termékenységünnep, amelyhez hozzátartoznak a bizarr álarcok, a pálinka, az utcai szemtelenkedés és a fából faragott félméteres péniszek is. A 15 éves lányok fogdosása meg véletlenül se. Egy alkalommal szemtanúja voltam annak, hogy egy autót leöntöttek egy zsák liszttel. Ha az én kocsimmal teszik, jó eséllyel kiugrottam volna, és a srác fejébe húzom a zsákját. A volán mellett ülő hölgy azonban önfeledten nevetett, és integetett. Helyi volt. Mohácsi. Talán még sokác is. Biztos nem volt kellemes negyed órán át lépésben haladni kapatos tömegben, és az 5 fokban lemosni a szélvédőt - de ami történt, az ő hagyománya is volt. Örült, hogy a részese lehetett. Ellentétben azzal a sok tízezer emberrel, aki az utóbbi években a Duna-menti kisvárosba özönlik, hogy részt vegyen egy gigarendezvényen. Ami nemzedékek hosszú során át nem gigarendezvény volt, hanem helyi tradíció, a jelen levők pedig nem résztvevői, hanem hordozói és megélői voltak a hagyománynak. Mi meg most odamegyünk, veszünk húszezerért busómaszkot, vagy csak egy üveg töményet, délután háromra elintézzük magunkat, és élvezzük, hogy legálisan lehet ordibálni, faragott brét lóbálni - meg, ha úgy alakul, 15 éves lányokat fogdosni. Mert partytájm van, őrület, meg bulika. A saját frusztrált prosztóságunkat visszük magunkkal, és ezzel a ragacsos, sörjégerszagú trutymóval összekenünk egy gyönyörű szakrális hagyományt. Ami a termékenységről és nem a dugásról, a pajkosságról és nem a bunkóságról, a mámorról és nem az ordenáréságról szól. Csakhogy erről az M6-oson Mohácsra özönlő tízezrek javarészt nem tudnak. A legtöbben fékevesztett őrjöngést, vagy kenyérlángosos,vattacukros kokakólás családi majálist várnak. És, amikor ez a két csoport találkozik egymással, az olyan lesz, mint a mostani balhé. És ekkor persze beindulnak a jól bejáratott, idegeinkbe égett urbánus vs. népi reflexek. Követeljük a "maradi, bunkó, paraszt szexista" szokás betiltását, vagy harcosan védelmünkbe vesszük a "hagyományt", és kioktatjuk a pesti prolikat, hogy a busójárás márpedig ilyen, akinek nem tetszik, minek ment oda? És miközben mi szétcsapva veretjük a kólóra, vagy rémülten takargatjuk a gyerekünk elől a fallikus szimbólumokat, utána meg a neten öljük egymást - a busók elbujdosnak az őrült felhajtás elől. Mert, megsúgom: az igazi busójárás manapság már nem akkor van, amikor a tömeg leözönlik Mohácsra. Nem árulom el, hogy mikor, nehogy ezt is tönkre vágjuk. Engem egyszer ért az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem rajta, de szavamat vették, hogy ennek nem vihetem hírét. Mert azt meg akarják őrizni a sokácok, e kicsiny, büszke nép kincsének. Vattacukor és kóla nincs - de 15 éves gyereklányokat se fogdosnak. Nem szorulnak rá sem a bunkóparasztozó kioktatásra, sem a wannabe néprajzkutatók "védelmére". Ők nem értelmezik, boncolgatják, meg magyarázzák a hagyományt - hanem élik. És egyetlen dolgot várnak tőlünk: egy kicsit több tiszteletet. Nem maguknak: az őseiknek, akik rájuk hagyták azt a tradíciót, amibe mi olyan lazán gyalogolunk bele, amit oly könnyen gyalázunk le, vagy magyarázunk meg. És, ha a busójárás sok ezer vendége közül akadnának, akik lelkükre vennék e fenti sorokat, és úgy éreznék, ledorongoltam őket, nekik ajánlom a fentebb citált Beatrice-idézet folytatását: És én, én is egy kicsit! Sajnálom, én is egy kicsit!

Balogh elvtárs eltartott kisujjal beleszellenti a világba az ő kiművelt értelmiségi rosszallását, no és persze mellékesen jól le szólja a köznépet, mert az kötelező gyakorlat, nehogy már valaki jól érezze magát.

Mi meg most odamegyünk, veszünk húszezerért busómaszkot, vagy csak egy üveg töményet, délután háromra elintézzük magunkat, és élvezzük, hogy legálisan lehet ordibálni, faragott brét lóbálni - meg, ha úgy alakul, 15 éves lányokat fogdosni. Mert partytájm van, őrület, meg bulika." ezt a nyálas, gusztustalan dumát, primitív stílust.

Ahogy a nagy klasszikus mondta: "jó a buli, csak sok itt a köcsög" Ennyit a sok tahóról!