„Lehetett volna ez a film jó is akár, kicsit több munkával. Ha mondjuk, vívódnunk kéne kicsit, és a sztoriba helyezkedve vitatkozhatnánk, hogy kinek is van igaza. Erika néninek? Hiszen ő a legjobbat akarta kihozni a csapatból. Baj ez? Vajon miért szólal meg tökéletes kórus a film végén, amikor mindenki énekel? A szeretet és az összefogás ereje művel ilyen csodát? Sajnos, nem. Tehetséges énekesek kellenek hozzá, és egy kiváló karnagy precíz és állhatatos munkája. No de ezt a megoldást nem a film kínálja, hiszen a karnagyot most rugdaltuk le a színpadról... nem kell a tehetség és a kitartó munka, nem kellenek érdemek a sikerhez, csak a szeretet.
Hamis, hamis a velejéig.
(…)
Egy középszerű filmnek Oscar-díjat adni kifejezetten káros. Főleg, ha az alkotó kezdő. Azt kellene mondani egy ilyen filmre, hogy rendben van, kedves Deák Kristóf, szép munka, lehet belőled igazi filmes, csak gyúrjál még, hajrá! Nem pedig kezébe nyomni az aranyszobrot. Mert ez pontosan olyan, mint a díjnyertes kórusba beállítani valakit, akinek nem elég jó még a hangja.”