„Viszont minden egyes újabb elolvasott novella után egyre frusztráltabb lettem. A Bábel tornya csak egy egyszerű világbemutatás, ahol hiányoltam, hogy kifusson valami konklúzióra. Az Értsd meg! olyan volt, mint egy Greg Egan-novella: egy ötletre felhúzott, E/1-ben előadott, tudományos akciósztori az emberi elme bonyolultságáról, amiből pont az hiányzott, amitől nem egy rideg, megszerkesztett történetnek tűnne az egész. A Nullával való osztás egy matematikai alaphelyzet hatását ismerteti két ember életére, én pedig hiába értettem a párhuzamokat és a mondanivalót, hiányoltam valamit, amiről máig sem tudom, micsoda. És akkor jött a Hetvenkét betű, az igazi mélyütés. Egy olyan világban játszódó történet, ahol a zsidó misztika szerint működnek a természet törvényei, ahol gólemek és hasonlók hozhatók létre élettelen anyagból, csupán azok megfelelő elnevezésével. Ha azt mondom, hogy ennek a novellának az olvasása során végképp kétségbe vontam saját szellemi képességeimet, akkor még nem írtam le megfelelően, mennyire elkeserített, hogy az első pár oldalt nem is sikerült dekódolnom.
És hogy rosszak-e ezek a novellák? Nem. Zseniálisak. Csak nem mindenki Ted Chiang, hogy teljesen felfogja az értelmüket.