Azután, hogy mindenki és mindenhol már szinte mindent leírt a kötetről, mit tudnék én még hozzátenni? Hát talán azt, miért volt hihetetlenül frusztráló, végeredményben mégis lehengerlő élmény elolvasni ezt a kötetet.
„Viszont minden egyes újabb elolvasott novella után egyre frusztráltabb lettem. A Bábel tornya csak egy egyszerű világbemutatás, ahol hiányoltam, hogy kifusson valami konklúzióra. Az Értsd meg! olyan volt, mint egy Greg Egan-novella: egy ötletre felhúzott, E/1-ben előadott, tudományos akciósztori az emberi elme bonyolultságáról, amiből pont az hiányzott, amitől nem egy rideg, megszerkesztett történetnek tűnne az egész. A Nullával való osztás egy matematikai alaphelyzet hatását ismerteti két ember életére, én pedig hiába értettem a párhuzamokat és a mondanivalót, hiányoltam valamit, amiről máig sem tudom, micsoda. És akkor jött a Hetvenkét betű, az igazi mélyütés. Egy olyan világban játszódó történet, ahol a zsidó misztika szerint működnek a természet törvényei, ahol gólemek és hasonlók hozhatók létre élettelen anyagból, csupán azok megfelelő elnevezésével. Ha azt mondom, hogy ennek a novellának az olvasása során végképp kétségbe vontam saját szellemi képességeimet, akkor még nem írtam le megfelelően, mennyire elkeserített, hogy az első pár oldalt nem is sikerült dekódolnom.
És hogy rosszak-e ezek a novellák? Nem. Zseniálisak. Csak nem mindenki Ted Chiang, hogy teljesen felfogja az értelmüket.
Olvasóként nem tartom magam elveszett léleknek. Több száz köteten rágtam már át magam életem során, a legfurcsább fantasztikus regényektől néhány posztmodern gyöngyszemig. Szóval láttam már sok mindent. Ráadásul, ha valamit nem értek, akkor hajlamos vagyok átsiklani felette. Elvégre nem minden könyv szól fizikusoknak, kémikusoknak stb. Sokszor inkább magamra öltöm a dölyfös olvasó köpenyét, és azt mondom az íróknak: én mindent megteszek azért, hogy megértselek benneteket, de ha ti nem tudtok érthetően fogalmazni, az nem az én bajom. Én vagyok az olvasó, végső soron mindig nekem van igazam.
Itt viszont megrengett az olvasói magabiztosságom. Mert éreztem, hogy ott van a zsenialitás a novellákban. A Bábel tornya nem egyszerűen az ismert bibliai történet továbbgondolása a még mindig épülő monumentális toronnyal, hanem egy végtelenül aprólékos, lehengerlő és racionális világépítés is. Az Értsd meg! nem egy Greg Egan-klón, hanem minden hibája ellenére a tudatosság és a racionális gondolkodás aprólékos, élvezetes bemutatása. A Nullával való osztás a szerkezetével egy sokkal mélyebb értelmezését adja a matematikai alapötletének. A Hetvenkét betű pedig (miután felfogtuk, hogy hol is vagyunk és mik a játékszabályok) izgalmas gondolatkísérlet az életről és a teremtésről. És ugyanígy, az Életed története sem az idegenek érkezéséről szól (noha az is lebilincselően izgalmas), hanem az emberi lét megértéséről és arról, hogy bizony minden elmúlik, de ez így van rendjén.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
