Nem nehéz. A furmint az egyik ősok. Ősoka annak, amiért magyarnak lenni jó.
A furmint sosem hagyott cserben. Már a kilencvenes évek közepén, azon az isten háta mögötti osztálykiránduláson sem, amelyen nagyjából mindenki szívott vagy vodkázott, én meg az egyetlen kisboltban találtam egy palack száraz furmintot. Tokaj Kereskedőház, naná, mi más. 1991-es volt, évek óta állhatott ott. Megvettem, megittam és nagyon éreztem a világot.
A furmint akkor is jó, ha nem jó. Jó Budapesten a Tokaji Borozóban fasírt mellé Mádról, de persze legjobb Hercegkúton, amikor nyitva vannak a csodálatos pincék. Götzék, például.
A furmint a mienk. Nagyon magyar. Nem lizi-laza, nem savgerinces. Teste van. Zamata. Az enyhe keserny, a mandula íze...
A furmint nem somlói. A furmint tokaji.