Nemzetközi kapcsolatok szerelmeseknek

„Kezdjük azzal, hogy mindenféle romantikus kapcsolat lényegében egy szövetség, és a szövetségek a nemzetközi kapcsolatoknak egy alap koncepcióját jelentik. A szövetségek sok előnyt hoznak a tagoknak (máskülönben miért alkotnánk meg őket?), de ahogyan tudjuk is, néha  irracionális szenvedélyt tükröznek és elkerülhetetlenül korlátozzák mindegyik tag autonómiáját. A nemzetközi kapcsolatok sok tudósa azt hiszi, hogy egy szövetség intézményesítése hatékonyabbá és tartósabbá teszi azt, és ezért számít jelentős lépésnek egy kapcsolat formálissá tétele, amit alaposan meg kell fontolni.

Természetesen, a nemzetközi elméletek alkotói arra is figyelmeztetnek, hogy a szövetségek a kettős veszélyét hordozzák a magunkra hagyatottságnak és csapdába esésnek: minél jobban félünk attól, hogy a partnerünk faképnél hagy minket (magunkra hagy), annál jobban hajlamosak vagyunk arra, hogy engedjük magunkat bevonni olyan kötelezettségekbe, amiket nem láttunk előre (csapdába esés). Amikor egyszer csak a partnered középiskolai osztálytalálkozóján találod magad, vagy a házastársad családjához utazol hálaadási ebédre minden egyes évben, akkor megérted, hogy mire gondoltam.

A realisták sokat érveltek amellett, hogy a bipoláris rendszerek a legstabilabbak. Tehát, ha bármelyik szerető a nagyvilágban azon gondolkozik, hogy több jelentős szereplőt akar hozzáadni a rendszerhez, fontolja meg újra! Ahogyan a legtöbben megtanultuk, meg lehet próbálni romantikus kapcsolatokkal  bűvészkedni egy multipoláris berendezkedés mellett, de ez általában konfliktusokhoz vezet, és néha nyílt háborúhoz. Ez egyértelműen nem jó a szövetség stabilitásának.”