„Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?
Nálunk egyértelműen a Villányi borvidék esett vissza a legjobban. Pedig vannak új és értelmes próbálkozások, akadnak borászok, akik nem egyenborokat készítenek, sőt, egy-két régi nagy név presztízsborai is meglepően jó formát mutatnak. A 10 euró körüli kategóriában kellene Villánynak erősítenie, mert ott a többi borvidék igencsak elhúzott mellettük.
Tokaj külön eset. Nem vesztes, csak a sok koncepciótlan irány teljesen összezavarja a piacot. Hetente jönnek Tokajról minták, és hiába jók a borok, akkora a túlkínálat, hogy már nem győzzük mi sem! Itt is igaz, hogy 10 euró körüli áron kell érthető, jó bort kínálni, és rögtön lesz fogyasztói bázis. Közben az is látszik, hogy ennyi bort nem lehet itthon eladni!
Az olcsó és egyszerű habzóborok ideje lejárt. A pálinka szintén lejtmenetben van!
A magas alkohollal érkező borokat is egyre jobban kerülik a fogyasztók, sokszor vesszük észre, hogy forgatják a palackot, és nézik a százalékot.
Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?
Sok hibás borra rámondják, hogy ez ilyen, a természet így adta. OK, legyen, de ettől még nem jó inni! A termelők egy csoportja még mindig a 90-es években él, és a jó szándékkal adott tanácsokat képtelenek megérteni, elfogadni!
Nagyon zavar, hogy a nagykereskedők és az importőrök minden tortából kihasítanak egy szeletet. Normális piacon ezt ilyen formában nem lehetne megtenni! Nagykereskedelmi árakon szolgálnak ki magánszemélyeket, teljesítenek céges megrendeléseket, aztán a területi képviselőjük a boltban hisztizik, hogy nincs teljesítve a vállalt forgalom feléjük. Hát barátocskáim ez pont miattatok van, nem kellene a mi szemétdobunkon kapirgálni.
Másik kedvencem a kényszervállakozó, hobbiból lett borkereskedő, aki szintén összevissza kalózkodik! A bloggerek felelőssége is szerintem ide kivánkozik. Vannak akik mindenről, mindekiről folyamatosan jót írnak, csak nehogy megsértsenek bárkit. Miközben van egy másik csoport, akik pénzt (saját vagyont), időt nem sajnálva segítik a fogyasztókat; ők az üde színfolt a szürkeségben.”