Jogot a lopáshoz!

„A romániai balliberális kormány egyetlen éjszaka alatt megsemmisítette a korrupciót. Alighanem Colorado állam példája lebegett a szemük előtt, ahol néhány éve még bűncselekmény volt füvet szívni, míg az ottani törvényhozás tagjainak eszébe nem jutott, mi lenne ha a rendőrség erőforrásait nem ez az ostoba és kilátástalan harc kötné le? Mi lenne, ha a helyi hippik hivatalos úton, adót fizetve jutnának a napi jointhoz? Mi lenne, ha az állam tiszteletben tartaná az egyén szabadságjogait, és azzal foglalkozna, hogy megvédje a fogyasztókat a rossz minőségű árutól, ahelyett, hogy felnőtt embereknek próbálná megszabni, mivel csapják szét magukat péntek esténként?

Colorado politikusai aztán addig törték a fejüket, míg arra nem jutottak, hogy dekriminalizálják a marihuána-fogyasztást. Magyarán: egy picit tiltják, de semennyire sem üldözik – nem szívhatod, de a rendőr ezért nem fog zaklatni. Aztán amikor azt látták, hogy ettől nem szabadult el az addikciós pokol, nem gyilkolták le egymást a coloradói polgárok, végül legalizálták a THC-származékok birtoklását és fogyasztását ebben a kifejezetten konzervatív államban. Ma már a fű pont olyan árucikk, mint a rágógumi vagy a cigaretta: kereskedelmi forgalomban kapható. Az erre szakosodott bűnözők azóta vagy más megélhetést választottak, vagy elköltöztek egy olyan államba, ahol a politika továbbra is fenntartja számukra ezt a jól jövedelmező, illegális piacot.

De térjünk vissza Romániába! A frissen megválasztott kormány is megtette a fenti logikus lépést: egyrészt közkegyelmet hirdetett a már sitten ülő, korrupt hivatalnokoknak, másrészt törvényt fogadtatott el arról, hogy a jövőben tizennégymillió forintnak megfelelő összeg alatt Romániában senki ne tudjon az államtól lopni, a tizennégymillió forint alatti károkozás ugyanis többé nem bűncselekmény – épp ahogy nem lehet bűncselekmény se önkormányzati rendelet, se országos törvény beterjesztése vagy elfogadása, még akkor sem, ha az nyilvánvalóan korrupciós szándékkal születik. 

Persze ahogy az minden jövőbe mutató, progresszív és unortodox lépés kapcsán lenni szokott, a Háttérhatalom azonnal támadásba lendült: jól fizetett külföldi ügynökök, úgynevezett „civilek” lepték el az utcákat, hergelték a tájékozatlan tömeget, hogy előkészítsék a román emberek által megválasztott, legitim kormány megdöntését. Hol voltak ezek az alattomos Soros-bérencek, amikor Colorado állam legalizálta a füvezést?! Hol voltak ezek a civilbőrbe bújt gazemberek, akik most nem tudják elfogadni egy demokratikus választás eredményét? Nocsak: akkor hogyhogy nem tiltakoztak, hogyhogy nem pofáztak, hogyhogy nem rendeztek botrányt?! Hogyhogy nem próbálták lejáratni belföldön és külföldön az Egyesült Államokat úgy, ahogy most azt Romániával teszik?!

Mi, magyarok hál’ Istennek nem vagyunk érintettek: a magyar politikusok keze tiszta, életmódjuk puritán, személyük kikezdhetetlen. Magyarországon még a miniszterelnök sem tart több pénzt a bankszámláján, mint rongyos hétszázezer forintot – még szerencse, hogy másfél év van hátra a következő futball-világbajnokságig, van ideje spórolgatni, hogy oda is ki tudjon utazni, ahogy az előzőre. A mi politikusaink ügyefogyott, szerencsétlen figurák, akik soha nem mernének belenyúlni a közösbe – pedig lássuk be, hogy megérdemelnék. Megérdemelnék a jó életet: a luxusautókat, a luxuslakosztályokat, a luxusprostituáltakat és luxusdrogokat. Volt köztük néhány felelősségtudatosabb, aki jól tudta, hogy a magyarok neki adták az országot – Szabadi Bélára, Zuschlag Jánosra és Hagyó Miklósra azonban kíméletlenül lesújtott a politikai osztály ökle, hisz a magyar elit nem tűri a korrupciót. Túl becsületes, túl jellemes. Olyannyira tisztességes, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedek valamennyi kormánya az elszámoltatás ígéretével került hatalomra. És bár tisztességgel elszámoltatták elődeiket, soha senkinek a csuklóján nem kattant még bilincs. Orbánék nyilvánvalóvá tették, hogy Horn Gyula miniszterelnökségének idején a privatizáció törvényes volt. Medgyessyék is hiába vizsgálódtak, csak azt tudták megállapítani, hogy hibák és tévedések talán történtek, de büntetőjogi felelősség senkit sem terhel az első Orbán-kormány tisztségviselő közül. S miközben rosszhiszemű választók tömegei vélelmezték, hogy Gyurcsány és munkatársai gátlástalanul lopják a nép pénzét, addig Orbánnak és a kétharmados fülkeforradalomnak kellett eljönnie, hogy feketén-fehéren kiderüljön: nem volt visszaélés, és nem volt korrupció – épp olyan feddhetetlen emberek vezették az országot, mint bármikor az elmúlt huszonhét évben. Vagy az azt megelőző huszonhét évben.

Persze ahogy Romániában, úgy Magyarországon is jelen van a Háttérhatalom, ami destabilizál, válságot, nyomort és pestist terjeszt. Istennek hála, nálunk a kormány erős, úgyhogy nem utcai tüntetésekkel próbálkoznak, hanem uniós intézmények által indított kirakatperekkel: az úgynevezett „OLAF-jelentés” azzal vádaskodik, hogy – abban az országban, ahol negyedszázad alatt összesen három korrupt politikus akadt, és mindhárom hűvösre is került – a négyes metró beruházásának harmadát, majd’ százötvenmilliárd forintot loptak el politikusok és hozzájuk közel álló vállalkozók. Olyan mérhetetlenül aljas és hazug ez a kijelentés, mintha valaki azt állítaná, hogy a református zsinat tagjainak harmada pedofil tömeggyilkos. Egy olyan beruházásról beszélünk, amelyet számtalanszor vizsgáltak a fülkeforradalom győzelme óta, és amelynek befejezésén már Tarlós dolgozott. Elhiszi azt valaki Magyarországon, hogy Orbán Viktor, Tarlós István és a legfőbb ügyész, Polt Péter asszisztálna egy gigantikus MSZP-s és SZDSZ-es panamához? A Napnál világosabb, mi zajlik itt: a Háttérhatalom el akarja venni a hitünket Orbánban és Gyurcsányban, a Fideszben és az MSZP-ben. Azt akarják elhitetni velünk, hogy ez a két kiváló vezető, és a mögöttük sorakozó államférfiak a saját zsebükre dolgoznak. Hogy miért? Ugyanazért, amiért Romáiában épp megkérdőjeleznek egy legitim törvényt: hogy káoszt és dögvészt terjesszenek.

Mit tehetünk? Ahogy a románoknak, úgy nekünk is Colorado állam példáját kell követnünk. A románok dekriminilaizálták a lopást tizennégymillió forintnak megfelelő összeg alatt. Náluk erre volt szükség, hisz ott a politika másod- és harmadvonala rendkívül élelmes – ezt akarja a Háttérhatalom igaztalanul leverni a román embereken. Bennünket még aljasabb módon támadnak, ezért nekünk a tizennégymillió kevés. Sőt: törvénybe kell foglalni, hogy aki tizennégymillió forintnál nagyobb kárt okoz a magyar államnak, az nem tekinthető bűnelkövetőnek. S hogy megőrizzük jogtisztaságunkat, teljesen liberalizálni kell a korrupciót! Lehetőséget kell teremteni, hogy az adóbevallásban a politikus szerepeltethesse a kenőpénzt, továbbá azt az összeget, amit közvetlenül az államkincstárból lopott. Próbáljuk meg ezeket az ügyefogyott alakokat egy kis élelmességre szoktatni! Teremtsünk olyan közerkölcsöt és jogi környezetet, ahol többé nem szégyen, és nem bűn a barátok cégeit előnyökhöz juttatni, ahol természetes, hogy a családtagok is jó pozíciókat kapnak, még akkor is, ha mondjuk nincs szakértelmük. Egyrészt így válnánk támadhatatlanná külföldről, másrészt így vennénk el az országban garázdálkodó Soros-bérenc ötödik hadoszlop kenyerét és kedvét a velünk való packázástól, harmadrészt pedig így végre egy olyan országban élhetnénk, ahol a nemzeti szuverenitás valóban egy kitöltetlen csekk a politikai elit kezében. Egy nagy összegről szóló csekk.”