A nép szavaz. A nép szavaz?

„Rengeteg vitára lett volna szükség ahhoz, hogy a nép tájékozottan és felkészülten tudjon döntést hozni egy ilyen kaliberű kérdésben. A vita pedig nem megy kormányzati szinten, hiszen most sem adtak teret a vitának, egyetlen politikus sem vállalta a nyilvános szócsatát. Nem reagáltak a kérdésekre, és úgy tűnik, a választók igényeire sem reagálnak. Lehet szidni a Momentumot, hogy későn léptek színre, és azzal is lehet vádolni őket, hogy politikai célokra használták az olimpia ügyét, de ha ők így képviselik a politizálást, ahogy azt a kampány során megmutatták, akkor az sokkal közelebb áll a demokratikus eszmékhez, mint az, ahogy a kormány reagált erre a helyzetre. Ahogy a kormány ignorálta a párbeszédet, majd a jogszabályban előírt feltételeknek megfelelő népszavazási kezdeményezés eredményét, az minden, csak nem demokratikus eljárás. Ha valaki még most sem látja a fától az erdőt, és nem veszi észre, milyen súlyosan sérültek ezzel a demokratikus eszmék, annak tényleg le kellene vennie a szemellenzőjét.

Ki tudja megmondani, hogy a 266 ezer aláíróból hányan vannak a pályázat mellett, és hányan ellene? Ki tudja megmondani, hogy egy hónapokig tartó minőségi vitafolyamat után kik és milyen irányba változtatják az álláspontjukat? Ki tudja megmondani, hogy milyen hatással lett volna a NOB döntésére szeptemberben, ha, mondjuk, az igenek győznek, és a két másik kandidáló várossal szemben úgy vesz részt Budapest a viadalban, hogy egy népszavazással alátámasztott társadalmi egység áll mögötte?

A legborzasztóbb forgatókönyv következett be számomra: két év ment el a semmibe a pályázással, ahogy a semmibe ment néhány milliárd forint is, valamint számtalan ember munkája (akik közül nagyon sokan keményen és becsületes dolgoztak azért, amiben hittek), majd amikor valakiben felmerült, hogy ezt a kérdést jobban körbe kéne járni, az érveket egymással szembe helyezni, akkor a felelősök azonnal kihátráltak a helyzetből, és tarkón lőtték az egész projektet.”