A múlt embere

„Nincs reális esélye annak, hogy Schulz, ha megválasztják, piros-vörös-zöld koalíciót hozzon létre a Baloldallal és a Zöldekkel, ennél sokkal valószínűbb egy újabb nagykoalíció, de már szociáldemokrata kancellárral. 

Bármelyikük is nyeri meg a választást, szintén a Politico mutatott rá, hogy a következő kancellárnak szembe kell néznie az erősödő Alternatíva Németországért párttal. A bevándorlás- és iszlamizációellenes Frauke Petry pártja az úgynevezett euroszkeptikus vagy jobboldali populista pártok közül a leggyorsabban növekszik Európában, valamivel több mint egy év leforgása alatt váltak párszázalékos formációból megkerülhetetlen erővé. »Ez a harc nemcsak Németország politikai lelkéért és tudatáért folyik, hanem egy szélesebb európai politikai narratíva uralásáért is« – fogalmazott a Politico, utalva arra, hogy Petrynek jelentős közvetlen szövetségesei vannak, a bevándorlásellenes politika pedig a »hagyományos« jobbközép erőknél is kezd gyökeret verni. Ausztria és Hollandia remek példa arra, hogy a »szélsőjobb« erősödésétől rettegő kormánypártok hogyan akarják szigorításokkal és ígéretekkel visszaszerezni a választókat, ám a kölcsönvett szlogeneket nem mindig követi cselekvés. Ez még Ausztriában sem megy gördülékenyen, nem hogy Németországban. S kérdés az is, hogy Schulz mit tenne egyáltalán, figyelembe véve, hogy az általa képviselt »politikai narratíva« sehogy sem fér össze a bevándorlás korlátozásával.

Angela Merkel az utolsó utáni esélyét kapná meg, Martin Schulz viszont az újdonság illúziójával ülne be a kancellári székbe, egy olyan »rend« képviseletében, amely saját magát és Európát is össze tudja dönteni. Erre viszont már nincs időnk.”