Osztrák fegyverletétel: a kormány fizet a szíriai menekülteknek, ha hajlandók hazatérni
2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menekültstátust az osztrák hatóságoktól.
Ha az FPÖ-é lesz a kancellárjelölés joga, azt bizony Heinz-Christian Strachénak fogják majd hívni. Interjú.
„Ön egyszer azt mondta, az FPÖ nem fogja újra elkövetni a hibát, hogy erősebb pártként átengedi a kancellárjelölés jogát kisebb koalíciós társának. Ez azt is jelenti, hogy mindenképpen ön személyesen lesz az, aki átveszi a kormányfőséget?
Igen, ez így van. Ha az FPÖ-é lesz a kancellárjelölés joga, azt bizony Heinz-Christian Strachénak fogják majd hívni.
(...)
Ön ott volt Trump amerikai elnök beiktatásán. Van valami, amit az FPÖ le tud róla másolni?
Inkább fordítva. Ha az America first szlogenjét nézem, azt inkább ők vehették a mi Österreich zuerst szlogenünkből.
Van még egy hasonlóság. Ön is állandóan a médiáról panaszkodik, ebben az interjúban is előfordult párszor ez. Honnan ez az áldozatszerep?
Nincs semmiféle áldozatszerep. Amit teszek, az a médiabeli tudósítások értékelése, és bizony kemény hibákat látok. Az újságíróknak együtt kell tudniuk élni azzal, hogy értékelik a munkájukat, ahogyan azt ők a politikusokéval teszik. Fontos, hogy rendelkezzünk azzal az emberi nagysággal, hogy belássuk, ha hibáztunk.
(...)
Az FPÖ részéről ez nem inkább célzott hangulatkeltés? Facebookon ön megosztotta főtitkára, Herbert Kickl egyik szövegét. »Lángokban állnak a városok Franciaországban, randalírozó migránshordák gyújtották meg őket«, áll benne.
Húsz frania városban vannak balhék. Üzletek kirakatát törik be, autókat gyújtanak meg, már-már polgárháborús jelenetek zajlanak. A mi széles spektrumú médiánkban ez inkább egyfajta széljegyzetként jelenik meg.
A többi médium is foglalkozott vele, csak épp nem lángokban álló városokról írnak, az ugyanis hihetetlen nagy torzítás lenne.
Nézze meg a képeket!
A valószínűsíthető, rendőri erőszak általi kiváltó okot Kickl meg sem említi.
A posztokban, amiket Facebook-oldalamon közzéteszek, igenis szó esik erről. Nem dramatizálásról van most szó, hanem sajtószabadságról. Sok polgár teszi fel a kérdést: vajon miért esik alig szó bizonyos dolgokról a hazai médiában? A kommunikáció új formái azért ilyen kedveltek, mert ott él a vélemények sokszínűsége.
Vagy mert az emberek kiokádhatják ott magukat, amit aztán az FPÖ továbbheccel.
Nem így látom. Mint minden szerkesztőségben, a miénkben is megesik, hogy hibázunk. Ám a nagy általánosságban korrekt híradás zajlik.”