„Amerikába jöttem” – sokat mondó videóval üzent a miniszterelnök (VIDEÓ)

Orbán Viktor rövid videójában bemutatta, hogyan teltek az első órák az amerikai fővárosban.

A jobboldali Szabadságpárt két évvel ezelőtti választási győzelme nem helyezte új alapokra Hollandia közéletét és közfelfogását – olyannyira nem, hogy most a liberálisok nyerték az előre hozott voksolást.


Ha Hollandia, akkor abszolút demokrácia és tolerancia, sokpártiság és sokszínűség – oly mértékben, hogy az ország egyre könnyebben csúszik a kormányozhatatlanság csapdájába. Mondhatni, az előző fél évtized nagyját abban töltötte, egy olyan korszakban, amely történelmi kihívásokat és változásokat hozott Európa nemzeteinek életébe. Bár Mark Rutte személye – aki Hollandia történetének leghosszabb ideig kormányzó miniszterelnöke lett 2010 és 2024 között – valamiféle állandóságot jelentett, a sokpárti kormányok bábái között elveszett maga a gyermek: az ország világos irányvonal szerinti kormányzása. Rutte megpróbált mindvégig egyfajta centrista, a mérsékelt jobboldali és a mérsékelt liberális erők és nézetrendszerek között egyensúlyozni kívánó technokrata kormányzást folytatni, ezzel azonban nem oldotta meg a tornyosuló problémákat. Különös tekintettel a tömeges bevándorlásra és az azzal járó komplex politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és infrastrukturális kihívásokra a párhuzamos társadalmak kialakulásától a súlyos lakhatási válságig.
Negyedik kormányának bukása után, a 2023 novemberében tartott választás előtt Rutte közölte, hogy nem kíván tovább kormányozni. A választáson aztán – holland mércével mérve – földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a jobboldali Szabadságpárt (PVV), amely gyakorlatilag a karakteres politikus Geert Wilders egyszemélyes vállalkozása. A 62 éves Wilders veteránnak számít a holland politikában: a később Rutte által vezetett jobbos-liberális Szabad Demokrata Néppártban (VVD) kezdett politizálni, majd 2004-ben kilépett, és megalakította saját Szabadságpártját. Élesen bevándorlás- és iszlámellenes, EU-kritikus jobboldali nézeteivel szinte megelőzte korát. Ennek megfelelően a holland politika hangos kívülállója maradt, egészen a két évvel ezelőtti választásig. Azt ugyanis megnyerte, a voksok mintegy 24 százalékával.