Egy valódi nemzeti ügy

„Sokan feltették az elmúlt hét évben a kérdést, miért nem történt meg az »elmúlt nyolc év« vétkeseinek rendes elszámoltatása. Ennél is sokkal kellemetlenebb felvetés azonban a Fidesz számára, miért söpört le az asztalról minden olyan kezdeményezést, amely a rendszerváltozás előtti időszakkal való szembenézést szolgálhatta volna. Az ügynökkérdés nem egyszerű felidézése a poros múltnak, hanem máig velünk élő komoly erkölcsi, társadalmi és politikai ügy. Ez az, amire az olimpiai aláírásgyűjtés révén országos ismertségre szert tevő Momentum Mozgalom ráérzett, és belengette, hogy a tettek mezejére lép. Amit mások mellett Schiffer András a parlamentben nem ért el – ez irányú beadványát tizenegyszer (!) szavazta le a kormánytöbbség –, azt népszavazás útján elérheti a lakosság jóérzésű része. Már ha eljutunk odáig. De játsszunk el a gondolattal, hogy eljutunk.

(…)

Ha valóban sikerül megmozgatni az ügyben a társadalom politikailag amúgy aktív részét, és az aláírásgyűjtő pontokhoz csábítani a feltárást régóta sürgető Jobbik és LMP támogatóit, valamint a Fidesz-szimpatizánsok közül is sokakat, akkor a kormánypártok lépéskényszerbe kerülnek. Addig is mondaniuk kell persze valamit. Márpedig a bűnösök megnevezése nem olyan ügy, mint az olimpia. Olimpiát a lelkünk mélyén nagyon sokan akarunk, talán azok közül is gombócot éreztek néhányan a torkukban, akik aláírták azokat a bizonyos íveket. A múlt lezárása viszont tényleg igazi nemzeti ügy lehetne, ami – ha a szakmaiság követelményeit betartják – tényleg csak a ma is köztünk élő bűnösöknek és az ő kegyeltjeiknek nem áll az érdekében. Tud vajon a Habony-művek olyan propagandaszöveget gyártani, aminek hatására az eddig a kommunisták megbüntetését követelő Fidesz-híveknek elmegy a kedvük a kérdés dűlőre vitelétől? Valamilyen választ biztos gyártanak majd, de a PÁRT vezérkarának igencsak főhet a feje, hogy az meddig és mire lesz elég.”