Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

„Célszerű nem egy svunggal végigolvasni a könyvet, lassan, apránként kell ízlelgetni a szavakat, amelyekkel az író megajándékoz bennünket. A varázslat működik, mert még egy egyszerű ajánlóban is ott lüktet Gaiman különleges tehetsége, nem szűnő érdeklődése a fantáziavilág iránt. Elsősorban rajongóknak ajánlott ez a kötet, de legalábbis azoknak, akik olvasták a legismertebb alkotásait (Amerikai istenek, Sosehol,Csillagpor), mert elég sok utalás található rájuk, és lássuk be, mindannyian szeretnénk tudni az ezekhez kapcsolódó kis kulisszatitokakat. Nem hétköznapi élmény megismerni az alkotás folyamatát, megtudhatjuk, hogyan formálódtak kedvenc könyveink olyanná, ahogy megszerettük őket. Mindezeken túl megismerhetjük, hogyan élte meg a kívülről teljesen simának és sikeresnek tűnő pályáját az író, valamint a mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk (nem bulvárszinten, hanem azt tudhatjuk meg, hogy a valóságban mennyire nem olyan misztikus az írói munka, mint ahogyan az olvasók gondolják).

Jól tematizáltak az írások, az egy műfajra vonatkozó írások egymás után következnek (van itt minden a filmrkritikáktól kezdve a képregényeken át a zenéig és az irodalomig), ezek közül az én abszolút kedvencem a legelső rész, amelyben Gaiman olyan témákról ír, mint a könyvtárak, az írók (akik megélhetésből hazudnak, mint kiderült), a könyvek, itt olvasható a szerintem legjobb írás, a Credo, amelyből megtudhatjuk, hogy miben hisz korunk egyik legismertebb írója. Ezzel kezdődik a gyűjtemény, és én máris megnyugodhattam, hogy nem tévedett az ösztönöm, nem véletlenül lett éppen ő a kedvenc íróm, nagyon sok mindenről ugyanazt gondoljuk.”