Egy olimpiai aláírásgyűjtő naplója

„A harmadik, és egyben talán legérdekesebb és leglesúlytóbb tanulsága az elmúlt harminc napnak a lakosságban uralkodó közhangulat megismerése. Számtalan olyan kommentet kaptunk járókelőktől, hogy ő támogatja a kezdeményezést, és nagyon szívesen aláírna, de vagy a közszférában dolgozik, vagy fél, hogy a neve és az adatai nyilvántartásba kerülnek, ez pedig az ő vagy a családja állásába, egzisztenciájába kerülhet. A második legtöbbet hangoztatott félelem pedig az volt, hogy úgyis lesz valami machináció a számokkal: a választási bizottság túl sokat talál érvénytelennek, vagy megemelik a szükséges aláírásszámot, vagy egyszerűen nem írják ki a népszavazást, ha összejön a kellő aláírás. Az elmúlt 6 év kormányzási stílusa és attitüdje kitermelt egy olyan választói rétegeit, akik gondolkodásának az alapbeállítása, hogy úgyis elcsalják, machinálják, befolyásolják az eredményt az érdekeik szerint, vagy pedig retorzió éri azokat, akik kinyilvánítják a véleményüket vagy élnek az állampolgári jogaikkal. Ez egyrészt sokat elmond az orbáni rendszerről - rengeteg döntésükkel alapot szolgáltattak erre a félelemre. Nagyrészt pedig nem a támogatás, csupán a retorzióktól való megalapozott vagy megalapozatlan félelem az, ami pozícióban tartja őket. Ez kombinálva a fent bemutatott autoriter demokráciafelfogással igencsak sötét képet fest le a társadalomról.”