Mikor már azt hitted, sőt, hittem én is, hogy vége a Witcheres bolondériának…
„Az, hogy a kút mélyén a Hearts of Stone óriásbékája öt másodperc alatt kinyúvasztott, az oké. Az az én hibám: undorodtam, nem tudtam koncentrálni, de majd felfejlődök amint nem lesz már tőle hányingerem. Ugyanez állt az óriáspókokra is: idővel túlléptem azon, hogy minden kardcsapással csak közelebb kerül az óriási, gusztustalan potroha a képemhez, de megoldottam. Öklendeztem, mert ugrani is tudtak, de nem számít, hiszen harcos vagyok. Ez a játék jellemépítő hatással volt rám, most viszont össze akar törni: a Blood and Wine-ban alig vagyok képes tizenöt percnél többet játszani egy huzamban, mert minden, de minden az életemre tör – sikerrel.
Az a farkas, ami eddig 5-ös volt a sejtelmes szláv mocsarakban és a zord viking sziklákon, az igazán veszélyes helyeken, most ezen a röhejesen színes és fényes mediterrán, napfényes, civilizáltságában már nem annyira sötét középkori, inkább reneszánsz helyen 30-as, pedig pixelre pontosan ugyanarról az állatról beszélünk. Az a lidérc, akinek eddig kb. annyi elég volt, ha a nemcsak rúnákkal, de ráolvasásokkal is felturbózott kardomat megmutatom, szinte azonnal szertefoszlott a rettegéstől, most ebben a pszeudo-Itáliában csak meg kell, hogy jelenjen, és én rogyok össze holtan. A bortermő vidék teszi ezt velük? Mi van a borban? Mi van a napfényben? Mihez jutnak általa? Minden falu mellett van egy gigaméretű napraforgó tábla – A SZOTYIBAN VAN A TITOK?
143 órányi játék és 2663 élet kioltása, köztük a Vad Falka kis- és nagygóréjának professzionális likvidálása után most ismét ott tartok, mint amikor 5-ös szinten küzdöttem egy csicska gólemmel.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
