Belobogtatta a lengyel elnök az atomfegyverek telepítését, meglepő, honnan érkeztek erre kritikák
Nem az oroszok felől.
Ferrett Steinmetz Flex című regénye esetében az alapötlet azonnal megfogott. Manapság már ritkán történik olyan, hogy egy kötet fülszövege rögtön megragadja a figyelmem, de ebben az esetben pontosan ez történt.
„Ami még valamelyest gondot jelent(het egyeseknek), az Paul Tsabo alakja, aki meglepően összetett, vívódó személyiség, és akinek a testi fogyatékossága nem csupán dramaturgiai kellék, hanem szerves részét is képezi a cselekménynek. Sajnos azonban számomra sok esetben már-már irritáló volt az az inkompetencia, amit egy-egy helyzetben tanúsított a szereplő. Hősnek csak igencsak komoly fenntartásokkal tudom nevezni, inkább a szerencsés és sok tekintetben különleges főszereplő lenne rá a jó szó. Sokkal jobban szimpatizáltam a játékmágus Valentine-nal, aki aztán tényleg egy hibátlan, eredeti, és nagyon szerethető karakter, minden perverziójával és hülyeségével együtt.
Sajnáltam, hogy Ferrett Steinmetz nem tudta teljes mértékben kiaknázni a témában rejlő lehetőségeket, nem dobott be a történetbe többféle mágiatípust, és hogy a kötet második felében az akciók és ponyvás fordulatok oltárán feláldozta a koncepció nyújotta, álláspontom szerint értékesebb lehetőségeket. Mindenesetre a Flex mindenképpen egy üdítően friss gondolatokkal teli, akciódús, lelkes írói bemutatkozás, amely után egyértelműen kíváncsi leszek a folytatásra.”