Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Ferrett Steinmetz Flex című regénye esetében az alapötlet azonnal megfogott. Manapság már ritkán történik olyan, hogy egy kötet fülszövege rögtön megragadja a figyelmem, de ebben az esetben pontosan ez történt.
„Ami még valamelyest gondot jelent(het egyeseknek), az Paul Tsabo alakja, aki meglepően összetett, vívódó személyiség, és akinek a testi fogyatékossága nem csupán dramaturgiai kellék, hanem szerves részét is képezi a cselekménynek. Sajnos azonban számomra sok esetben már-már irritáló volt az az inkompetencia, amit egy-egy helyzetben tanúsított a szereplő. Hősnek csak igencsak komoly fenntartásokkal tudom nevezni, inkább a szerencsés és sok tekintetben különleges főszereplő lenne rá a jó szó. Sokkal jobban szimpatizáltam a játékmágus Valentine-nal, aki aztán tényleg egy hibátlan, eredeti, és nagyon szerethető karakter, minden perverziójával és hülyeségével együtt.
Sajnáltam, hogy Ferrett Steinmetz nem tudta teljes mértékben kiaknázni a témában rejlő lehetőségeket, nem dobott be a történetbe többféle mágiatípust, és hogy a kötet második felében az akciók és ponyvás fordulatok oltárán feláldozta a koncepció nyújotta, álláspontom szerint értékesebb lehetőségeket. Mindenesetre a Flex mindenképpen egy üdítően friss gondolatokkal teli, akciódús, lelkes írói bemutatkozás, amely után egyértelműen kíváncsi leszek a folytatásra.”