Jövőnk biztosítéka a tudás

2017. január 02. 08:42

Az időközben felnövekvő román nemzedék mégiscsak másként gondolkodik, ami reményt ad a jövőre nézve. Sajnos a politikusi kiválasztódás szerencsétlennek bizonyult, mert állandóan előhúzzák a magyar kártyát. Interjú.

2017. január 02. 08:42
Vizi. E. Szilveszter
Krónika

Mi a véleménye: jó negyedszázadot követően mi változott Romániában?

A rendszerváltásnak a fejekben, a szürkeállományban is be kell következnie. A mentalitásbeli lemaradás ellenére azt hiszem, felnőtt egy újabb nemzedék, és kialakult egy olyan román értelmiség, amely már másként gondolkodik. Egyrészt a transzilvanizmus mai szemléletére gondolok. Másrészt az időközben felnövekvő román nemzedék mégiscsak másként gondolkodik, ami reményt ad a jövőre nézve. Sajnos a politikusi kiválasztódás szerencsétlennek bizonyult, mert állandóan előhúzzák a magyar kártyát. Ezért is arra szükséges buzdítani a kisebbségi sorban élő magyarokat, hogy fogjanak össze. Minden magyarnak tudomásul kell vennie a magyar nemzethez való tartozása tényét, ami az összetartozás szükségszerűségével, mi több: kötelezettségével jár együtt. Ha ez nem történik meg, akkor a nemzet »porlik, mint a szikla«.

És hogyan látja a magyar politikum negyedszázadát?

Mára a nemzetpolitika begyógyította a szégyenletes decemberi népszavazáskor szerzett sebeket. Az amúgy igen többségű 2004-es népszavazás érvénytelenségét az alacsony szavazatarány biztosította. Ezt én árulásnak tartom.

Hogyan tovább, erdélyi magyarság? – ezzel a címmel írtam egy kis gondolatébresztő értelmiségi elemzést, és megjelentettem füzet formájában. Mi lenne az enyémnél lényegesen tömörebb válasza?

Én voltam az első, aki Bukarestben a Román Tudományos Akadémián tartott beszédemben Székelyföld kulturális és területi autonómiája mellett foglaltam állást. Nagy vita alakult ki, miközben én elnököltem a kisebbségekkel foglalkozó szekciót.

A konferenciát Adrian Năstase akkori miniszterelnök patronálta, valamint a Román Tudományos Akadémia elnöke, Eugen Simion. Álláspontom szerint Székelyföld számára mindenképpen szükséges a területi autonómia biztosítása, nem lehet részletmegoldásokat elfogadni. És addig kell a borsót falra hányni, amíg kicsírázik – parafrazálhatom Sütő András írót, Marosvásárhely fekete márciusának az áldozatát. Ma is féltő szeretettel őrzöm azt a fényképet, amelyen Sütő András és Csoóri Sándor társaságában vagyok.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2017. január 02. 10:56
Igen, a magyarlakta területek autonómiája elkerülhetetlenné vált. A szerencse, hogy immár a magyar kormány is emellett van, mert korábbi kormányok nem is foglalkoztak, sőt az utódállamok részének tekintették a mesterségesen és igazságtalanul leválasztott magyarságot.
Bácskai Bicska
2017. január 02. 08:50
Meg a Délvidék, a Kárpátalja és a Felvidék magyarságának is! Minimum a nyelvi határok mentén, az egy tömbben élő magyar nemzetrésznek KÖTELEZŐ lenne megadni a területi autonómiát, bárhogy rezegjen is tőle az elcsatolt részeken regnáló utódállamok hatalma. Jó, hogy megint földobta valaki a témát. Nem is akárki. Egy tudós ember. Politikuséknál pattog a labda, elbaltáztak már huszonöt évet a semmit kalapálva, érvényes mindez bármelyik magyar kormányra, még ha a mostaniak toronymagasan többet is akarnak tenni értünk. Van húsz-harminc évük a megvalósításért, mert mi, itt élők utána már nem leszünk, száz év magányunkban elvéreztünk. Nem kell púderezni. Én itt élek, ez van, ezt látom, tapasztalom. Még nem késő! Vízi Professzor Úr szólt! Köszönjük meg neki!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!