„Nem kerülte el természetesen figyelmünket a Jobbik lassú változása, a legszélsőségesebb személyek egy részének kizárása a vezetőségből, és az agresszív antiszemita hang visszaszorulása. Ugyanez a folyamat az elmúlt másfél évtizedben, többé-kevésbé hasonló módon lezajlott a nyugat-európai szélsőjobboldali pártoknál, bár azok előrébb járnak, és messzebb jutottak a magyar szélsőjobboldalnál.
A Jobbik civilizált, demokratikus politikai erővé válásához, és a velük folytatott eszmecseréhez szükséges minimális közös nevező még nem alakult ki. Ehhez szükséges volna, hogy a Jobbik mint politikai párt, illetve mértékadó fórumai, korábbi nézeteikkel szembefordulva
– tegyék világossá álláspontjukat a Holokauszt emlékezetével és az azzal összefüggő állami felelősségvállalással és feladatokkal kapcsolatban az euroatlanti világban elfogadott normák szerint;
– juttassák világosan kifejezésre pártjuk elítélő viszonyát a nyíltan antiszemita, rasszista csoportosulásokhoz és fórumokhoz;
– fogalmazzák meg világosan álláspontjukat Izrael Állam létjogosultságáról, valamint a nyugati világ értékeit fenyegető iszlám fundamentalizmussal és a terrorral szemben.
Amennyiben ez megtörténik – és a fordulat nem csupán időleges lesz, hanem tartós, felelős magatartássá, normává válik a Jobbik minden hangadója és hivatalos fóruma számára a hitelesség megalapozásáig –, akkor kialakulhat az esetleges párbeszédhez szükséges feltételrendszer.”