„De Pineiro úr, nem hallgathatom el a hiányosságokat sem. Ugye megengedi, hogy idecitáljam ezeket?
Nos, a regény főhőse, Jack Taylornak nemcsak a neve, de a jelleme is kiszámíthatóan unalmas. Miért olyan, mint Schwarzenegger a legszebb éveiben? Egy idő után nincs miért izgulni, hiszen a mi Jackünk legyőzhetetlen, elkaphatatlan, kemény, mint Greg Egan digitális hőse. Ez azért apasztja a lelkesedést. (Tudom, ön az akciódús kalandregények felől érkezett most a sci-fihez, de mégis.) A második ellenérzésem a regény nyelvezetére irányul – hát miért nem lehet egy kicsit színesebben írni? Oké, nem lehet mindenki Chabon, de a dőlt betűvel írom a szereplőm feszült gondolatait egy kicsit klisés megoldás, nem beszélve arról a technikáról, amikor alig valamicske szó kerül a drámai hatás kedvéért egy külön bekezdésbe, például:
Ez.
Mivel a két sztoriszál egyre sebesebben váltogatja egymást, néha nehéz követni, hogy épp melyik világban járunk. De mindezeket bevallva azért mégiscsak jó volt olvasni: egy messze nem tökéletes, de kitűnő olvasási élményt nyújtó sci-fi thriller az Űrugrás.”