„A mesterséges intelligenciával kapcsolatos uralkodó köznarratíva szerint végül az emberi képességeket is felülmúló, munkánkat ellopó és talán még az emberi irányítás alól is meglógó, mindegyikünket megölő egyre intelligensebb gépeket építünk. Az MI-kutatók között széles körben egyáltalán nem osztott félrevezető vélekedés komoly kockázattal jár: késleltet vagy kisiklat praktikus alkalmazásokat, nemkívánatos módon befolyásolja a nyilvános szabályozást. A történelmi fejlődés és a jelenlegi fejlesztések helyesebb megközelítést támasztanak alá: az MI egyszerűen feladatok automatizálására régóta tett kísérletek természetes folytatása, ami minimum az ipari forradalom kezdetéig vezethető vissza. Leszedve róla az apokaliptikus mázat, könnyebben kiértékelhetjük a fontos technológia valószínű előnyeit és csapdáit, nem is beszélve a rajongás és a csalódás romboló hatású ciklusairól. Ezek a ciklusok születése óta negatívan befolyásolják a szakterületet.
A probléma lényege, hogy köztiszteletben álló nem MI-vel foglalkozó személyek, sőt néhány MI-kutató is elfogad vagy elítél minden egyes fejlesztést és nem várt eredményt az általános emberi intelligencia felé vagy azon túl vezető lépésnek beharangozó túlzó sajtóanyagot. Ezzel is táplálják a robotok eljövetelétől és világuralmától való félelmeket. Szalagcímek gyakran az ember különlegessége és uralma elleni támadást sugallnak fontos mérnöki munkákkal kapcsolatban. Ha számítógépek képesek kezelni a tőzsdét és autót is vezetnek, akkor hamarosan jobban dolgoznak, mint a legjobb eladók, bírókat helyettesítenek, Oscar- és Grammy-díjakat kapnak, saját céljaikra vesznek és építenek fel ingatlanokat? És mit gondolnak majd rólunk?”