„hallom ezeket a spotokat, amelyekben sportolók bíztatnak a magyarországi olimpia támogatásra. az indokuk minden (általam hallott) esetben olyasmi, hogy nekik, a sportolóknak milyen csudálatos érzés lenne, ha itthon állhatnának a dobogóra. ezt nem vitatom, de mi közöm ehhez?
merthogy másképpen szólva arra »kér« egy markonyi, amúgy az elithez tartozó, jómódú ember, nyolcszáz, valójában tehát minimum kétezer milliárdot az unió egyik legcsóróbb országának népétől, hogy a saját, eddig is zömmel az adófizetők milliárdjaiból szőtt álmait beteljesíthesse. és hát igazából nem is kér, mert már el van döntve, hogy kap. olyannyira, hogy a kormány mindent megtesz azért, nehogy az emberek valójában belepofázhassanak. persze ugyanez a kormány az is, amelyik számolatlanul tolja bele a milliárdjainkat ugyanennek pár tucat embernek az álmába. nehéz helyzet, elismerem.
de még csak nem is azzal kampányolnak, hogy az országnak milyen jó lesz (talán ők is tudják, hogy nem lesz), hanem, hogy nekik ez milyen fontos és jó. a plakátokon az arcok nemzeti színekkel és jelképekkel vannak felpimpelve, vagyis egy maroknyi sportoló érdeke = nemzeti érdek.
tényleg nem tudom, ezek az emberek mennyire vannak tisztában ennek az országnak a nyomorúságos helyzetével. vajon mennyire látszik a szponzorautó ablakából komplett ágazatok nyílt ellopása, az oktatás és az eü állapota, a közhangulat, a szabadságjogok folyamatos csorbítása, az, hogy aki teheti, menekül innen, mert nincs orvos, nővér, kalauz, szerelő, postás, pénztáros, villamosvezető, de leginkább remény nincs, hogy emberi időn belül jó lesz itt a többségnek is, hogy analfabéta biorobotokat képzünk egy 93 ezer négyzetméteres összeszerlő üzem számára, hogy egyáltalán micsoda rohadás folyik ebben az országban.
ha nincsenek, akkor javasolnék egy kört a négyes-hatoson, vagy könnyű sétát egy random borsodi, de akár pest megyei faluban, ha viszont pontosan tudják, hogy az ország az ő álmaikat nem bírja el és ennek ellenére van képük ilyen szöveggel előállni, akkor ez pofátlan önzés.