Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha Matt Damont látom majd viszont egy Zhang Yimou filmben, miközben lassított felvételben hajol el egy gyilkos hüllő vicsorgó állkapcsa elől.
„Amúgy aki nem utasítja el teljesen az ázsiai filmeket, annak nagyot dobbanhat a szíve, hogy egy Zhang Yimou filmet is lehet látni a manapság a mozikban. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legjobb hong-kongi színész, Andy Lau (Szigorúan piszkos ügyek, A repülő tőrök klánja, rakat kínai krimi, rakat wuxia, na és persze jó pár Wong Kar Wai film) is megjelenik a filmben, ámbár szerepe teljesen érdektelen, így méltatlannak is éreztem őt behozni erre a nyúlfarknyi szerepre. A történet, a karakterek és a dialógusok együgyűsége rendkívül fájó pont, amit a látvány próbál feledtetni.
Itt érkeztünk el A nagy fal igazi erősségéhez, merthogy ez a látvány majdhogynem kifogástalan. A díszletek szépek, a CGI részleg hosszú túlóráinak eredménye szinte kibuggyan a vászonról, habár Max Brooks (az egyik forgatókönyvíró a hatból!?!) ismét elsütötte azt az ötletet, amit a Z világháborúban is sikerült neki: amint a vérszomjas zombik/hüllőszerű szörnyek hangyarajként másznak egymás hátára és rohamoznak meg egy nagy falat. Been there, done that.”