Ugyanakkor tinit nevelni csodálatos, hiszen éppen félúton van a felnőtté válás felé, fantasztikusan nyitott a világra, és vannak azok a pillanatok, amikor az ember maga is megdöbben, milyen jókat, „felnőtteseket” lehet vele beszélgetni (hogy a következő pillanatban átváltozzon dühöngő háromévessé).
„Miután túljutott a kisgyerekkorral járó megpróbáltatásokon, a szülők nagy része rögtön a tinédzserkortól (mármint a gyerekétől...) kezd el intenzíven rettegni. Tinigyermek szülőjeként ezen írás szerzője csak annyit tenne hozzá: noha nem teljesen ok nélkül, ugyanakkor nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását.
Türelem, türelem, türelem – ez az, amiből minél több kellene, és ez az, ami (ha őszintén magunkba nézünk) hajlamos elég gyorsan elfogyni. Mert amikor a gyerek bedobja magát az autóba, fejére húzza a fejhallgatót és megszűnik létezni; vagy amikor teljesen értelmezhetetlen pillanatokban kezd teljesen értelmezhetetlen gesztusokba; vagy amikor egy értelmes mondatot nem lehet belőle kihúzni (soroljuk még?) – szóval ilyenkor azért nehéz a dolog.
Ugyanakkor tinit nevelni csodálatos, hiszen éppen félúton van a felnőtté válás felé, fantasztikusan nyitott a világra, és vannak azok a pillanatok, amikor az ember maga is megdöbben, milyen jókat, »felnőtteseket« lehet vele beszélgetni (hogy a következő pillanatban átváltozzon dühöngő háromévessé).
Apropó, beszélgetések: érdekes életszakasz, amikor egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a gyereke szívesebben marad velük, hallgatva a felnőttek beszélgetését, mint hogy elmenne játszani a többi gyerekkel, mi több, hozzászól, és jé, egész jókat mond. Ezek fantasztikus pillanatok.
Egy tinédzser már nem kívánja meg az állandó figyelmünket (sőt), maga köti be a cipőfűzőjét, elmegy fürdeni (ki ne kívánta volna anno a fürdetések idején, hogy csak szólni kelljen a gyereknek, hogy menjen és intézze el magának az egészet?!), és egyáltalán: fizikailag sokkal kevesebbet vesz ki az emberből, mint egy kisgyerek.
Egy tinédzser további előnye, hogy nincsen tele a lakás borzalmasan zenélő-zajongó-recsegő játékokkal, nem a szülőnek kell mindig mindent elpakolnia (ez mondjuk határeset...), mi több, nyugodtan meg tudunk nézni egy filmet akár napközben is, nem beszélve a hétvégi, ebéd utáni alvásokról, amiket annyira hiányolt az ember, amíg kicsi volt a gyereke.
Ha pedig elég nyitottak és kíváncsiak vagyunk rájuk, akkor egy egészen új világ tárulhat fel előttünk zenében, irodalomban, filmekben (pontosabban: YouTube-csatornákban – apropó, majd egyszer érdemes lenne írni arról, mi a jó órákig nézni, ahogyan más játszik), mert ne legyenek kétségeink: a gyakran morcos, durcás, szótlan tinink alig várja, hogy egy jót beszélgessünk, csak meg kell találni, ki kell várni a megfelelő pillanatot.”
Tippeljük meg, igazat mondott-e, miközben a saját szavait hatszor letagadva minősítette hazugnak az összes vitapartnert. Francesca Rivafinoli írása.
Dezse-Zelenka Dóri volt a Hotel Lentulai vendége.
Nicholas Pisano és családja nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Olaszországból édesanyja szülőföldjére, Magyarországra költöznek, és kezdenek új életet. A végső lökést egy családi dráma adta meg, mely szorosan összefonódik a mediterrán országot sújtó migrációs válsággal.
Bár a legtöbb szülő számára sokszor kihívás, hogy milyen programokat szervezzen gyermekei számára a szünidőben, szerencsére tematikus táborok sora segíthet emlékezetessé és könnyebbé tenni a nyarat. Ezek között akad olyan is, ami az egész vakációt lefedi. Összeállításunk.
A család és a pihenés kerül a középpontba.
Miközben a fejlett országok többsége a csökkenő születésszámmal és az elöregedéssel küzd, Magyarország az egyik legambiciózusabb családpolitikai kísérletbe kezdett a világon.
A felmérések szerint a 18–28 évesek 60%-a támogatná az uniós tagság visszaállítását.
Ötmilliós fizetésért toboroznak elnököt a szervezet élére, és láthatóan mindent megtesznek, hogy mindenkit kizárjanak a Fidesz környezetéből.
