„Nem árt persze adni a látszatra. Ha már itt van ez a New York-i egyezmény, ez a kőkorszaki, akadékoskodó, szőrszálhasogató marhaság, akkor tegyünk úgy, mintha a kurvák nem is kurvák lennének, hanem például nővérek. Fluffer nővérek és bevégző nővérek. Sokkal jobban hangzik majd, és a szabadságon sem esik csorba. Ez a szép új világ úgyis ebben a legjobb, a látszatok fenntartásában, a képmutatásban. Ezért szűnt meg például a titkárnő mint fogalom, és ezért nevezik Jucikát, aki továbbra is a kávét főzi manapság managerasszisztensnek. A culáger pedig hamarosan átlényegül »átviteltechnikussá«, a tróger pedig eztán franciásan »trozsőrnek« ejtendő, vagy 444-es és narancsos újságírónak.
Amúgy pedig, mivel a szabadságot állandóan tágítani kell, ideje elindítani mozgalmunkat, hogy államilag finanszírozott kurva (nővér) ne csak az idősotthonokba járjon, hanem az iskolákba és a munkahelyekre is. Ugyanis mindennél jobban gyűlöljük a diszkriminációt. És, ismételjük, egy frankó ingyenkufirc kifejezetten jót tesz a diákok és a középkorú, öntudatos, -dolgozó és szabadságra vágyó tömegeknek is. És ha kérhetnénk, ezentúl írja fel a legközelebbi doktor úr receptre azokat a kolleginákat is, akiknek a fényképét és nevét bemutatjuk. Hogy csak oda kelljen szólni a folyosón, miszerint „Manyika drága! Maga fel van írva nekem!”.