Lepukkant szabályok

„Íratlan szabály, de számtalanszor leírták már: a sajtó ne saját magával foglalkozzék. Csakhogy mi lenne a helyénvaló újságírói magatartás olyankor, amikor a politikusok lépten-nyomon a sajtót dresszírozzák, mintha az ország minden gondja-baja újságcikkek nyomán keletkezne? Az elmúlt napok eseményei is ennek szellemében alakultak, más jellegű ügyek nem nagyon lépték át a közvélemény ingerküszöbét. Ellenben a KDNP szóvivőjének, Hollik Istvánnak az újabb intellektuális szárnyalása élénk figyelmet és nem kevés derültséget keltett.

Hollik kifejtette, hogy megérti Kövér Lászlót, amikor mogorván elutasítja, sőt bünteti a sajtó munkatársait, hiszen »sok újságíró izzadtan, lepukkanva, rövid ujjú pólóban, kócosan dugja a mikrofont a politikus orra alá, és hányaveti módon odalök egy alig érthető kérdést. Nem csupán a politikusokon kellene számon kérni az írott és íratlan szabályokat, hanem az újságírókon is.« Jó, hogy azt nem mondta, az újságírók bekenik pálpusztai sajttal a mikrofont, úgy dugják a derék politikusok kényes orra alá.

Nem kívánok most sem az újságírók, sem Hollik István, sem más közszereplők külleméről értekezni, de azt megjegyzem, hogy arra az ifjú hölgyre, akit Kövér László legutóbb oly dühödten leteremtett, Hollik egyik jelzője sem áll. Viszont Holliknak részben igaza van, hiszen az agresszívan nyomuló újságírók valóban idegesítők, s egyáltalán nem keltik kultúrember képzetét. Gyakran vannak szereptévesztésben, hiszen a politikus tájékoztatási kötelezettsége nem indokolja azt, hogy zaklassák őt. Sehol nincs előírva, s nem is várható el, hogy minden idióta kérdésre bárhol és bármikor válaszolnia kelljen. Ha valaki nem kíván nyilatkozni, azt illik tiszteletben tartani, még akkor is, ha az újságíró »csak a munkáját végzi«. Többek között ezek az újságírókra vonatkozó írott és íratlan szabályok, s nem valamiféle Hollik álmodta dresszkód. Mindenesetre ha szeretnénk valakivel egyetértésre jutni, nem azzal kezdjük, hogy legyalázzuk a sárga földig. Meg nem zavarjuk el onnan, ahol teljes joggal tartózkodik.

Ám ez már Havasi Bertalannak, a miniszterelnöki sajtóelhárítás vezetőjének az akciója volt. Orbán Viktor sajtótájékoztatót tartott Brüsszelben az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója után. Az eseményre akkreditált az egykori Népszabadság brüsszeli tudósítója is, aki jelenleg szabadúszóként dolgozik. A sajtótájékoztatóra beengedték ugyan, de Havasi Bertalan kérésére elküldték, magyarán kirúgták. A tájékoztató után Orbán Viktor a közeli kávézóból visszahívta, és bájosan elcsevegett vele. Havasi arra hivatkozott, hogy a Népszabadság már nem jelenik meg, és nem engedhetnek be minden blogírót. Ha nem engedhetik be, akkor ne engedjék, de ne fogadják el a jelentkezését se. Ha mégis beengedték, akkor ne utasítsák ki tahó módon, s főleg ne így akarjanak bosszút állni korábbi, kritikus hangú írásaiért.

Havasinak az lenne a dolga – sok más mellett –, hogy javítsa a miniszterelnök sajtóbeli imázsát, ehhez képest hatóságnak képzeli magát. Így nem csoda, hogy a valódi hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság látványosan úgy tesz, mintha nem tudná, mi a feladata. Következésképpen a TV2 nyugodtan hamisíthat, bátran rágalmazhat aljas és alantas vádakkal embereket, gond nélkül manipulálhat tudatosan nem észlelhető technikákkal. Ráadásul Hollik István szerint a TV2 nem politikai munkát végez, azaz nem befolyásolja elfogult politikai tartalmakkal a nézőket. A hülyeség nem gond, csak kimosakodott és jól fésült legyen.”