„A modern liberalizmus az egyenlőséget, nem pedig a szabadságot tartja alapelvének. Az egyenlőség eléréséhez pedig elkerülhetetlenül erőszakot kezdeményez mindazok ellen, akik eltérőek.
Kiváló példa erre a gazdagok megadóztatásának kérdésköre. A szabadpiaci kapitalizmusban a klasszikus liberalizmus eszméje érvényesül, azaz minden értékcsere önként történik, és senkinek nem áll lehetőségében erőszakot kezdeményezni más személye ellen és kényszerrel elkobozni annak tulajdonát. Egy ilyen világban a gazdagodás egyetlen eszköze az, ha az ember értéket hoz létre embertársai számára, akik azért értékkel fizetnek. A klasszikus liberalizmus lencséjén keresztül ez az igazságosság kiteljesedése, mert egyetemesen sértetlen marad minden személy tulajdonjoga – minden fél azért adja át vagyonát, mert cserébe olyan dolgot kap, amit ő értékesebbnek talál mint eredeti vagyontárgya. Mindenki nyereséggel távozik.
A modern liberálisok ennek ősi ellenségei. A liberalizmus szerint a feltaláló, aki milliók életszínvonalát növelő technológiát hozott a világra és a vállalkozó, aki elterjesztette azt, akik hatalmas értéket hoztak létre embertársaik számára és így hatalmas mértékben meggazdagodtak, igazságtalanul birtokolják vagyonukat, mert másnak, aki nem hozott létre annyi értéket, kevesebb van. A liberalizmus helyesnek találja az erőszak kezdeményezését az ilyen emberek ellen, vagyonuk kényszerrel való elkobzását és elosztását azok között, akik kevesebb értéket hoztak létre – az egyenlőség eléréséért.”