Ma újra Külügyi Tanács Brüsszelben
Úgy látom, tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megismerjenek…
Az Állam önmagát pontosan és kizárólag az értékteremtő ember munkája gyümölcsének erőszakos elkobzásából finanszírozza, így az Államtól várni a bérnövekedést pontosan annyira balgaság, mint a betörőtől várni otthonunk kitakarítását.
„Újra és újra – igazság szerint minden alkalommal, amikor a téma előkerül – azt halljuk a magyar közbeszédben, hogy az államnak kellene béreket emelnie és az állam feladata emelni az átlagember életszínvonalát. Tűrhetetlen – mondják – hogy Magyarországon az átlagbérből alig lehet megélni; hogy hónapról hónapra kell élnie az embernek, anélkül, hogy a luxus – vagy akár a középszerű kikapcsolódás és élvezetek – bármilyen formáját megengedhetné magának. Bölcsőtől sírig szegénységben kell tengődnie, a nyugati életszínvonal pedig csak vágyálom marad, amelyet talán soha nem érhet el.
(…)
Az állam sehogyan nem képes emelni a béreket, mivel az állam nem képes megemelni a dolgozók produktivitását. A munkások semmilyen állami beavatkozás következtében nem fognak egy adott időegység alatt több és jobb minőségű terméket és szolgáltatást előállítani. Az Állam – mivel az egyetlen intézmény, amely bevételére nem javak és szolgáltatások értékesítésével tesz szert, hanem a már megteremtett vagyon elkobzásával – nem képes értéket hozzáadni a dolgozók keze munkájához, csupán elvenni képes abból. Az Állam önmagát pontosan és kizárólag az értékteremtő ember munkája gyümölcsének erőszakos elkobzásából finanszírozza, így az Államtól várni a bérnövekedést pontosan annyira balgaság, mint a betörőtől várni otthonunk kitakarítását és a vacsoránk megfőzését.
Vannak viszont bizonyos tevékenységek, amelyeket ha az Állam abbahagy, akkor növekedhetnek a bérek. Röviden, minél nagyobb az Állam, a dolgozó annál szegényebb lesz. Az Állam minél többet költ, az értékteremtő polgár annál kevesebbet költhet, hiszen az Állam csupán elkobozza és saját céljaira felhasználja a vagyont, nem pedig létrehozza azt önkéntes vásárlók igényeinek kielégítésével. Magyarországon pedig a bürokrácia és a központi kiadások olyan hatalmas mértéket öltöttek, hogy senki, aki e fentebbi igazságot megérti, nem csodálkozik az országban uralkodó szegénységen.”