Mélyen tisztelt Orbán Viktor! Adjon egy szelet hatalmat!

„Először is szeretném leszögezni, milyen hihetetlenül nagyra tartom az országért végzett állhatatos munkáját. Megvédett bennünket a migránsoktól, a rezsidémonoktól, a Soros-ügynököktől, a megújuló energiától, a polgárosodástól, a jogállamtól, s még számos ismeretlen és ijesztő dologtól, ami Kádár elvtárs távozásával megváltozott az országban. Meghalt Kádár János, oda az igazság – mondogatta mindeddig a Nép, de végre újra biztonságban érezheti magát. Persze még távolról sem tökéletes minden, de legyünk őszinték, Miniszterelnök Úr: a szocializmusban sem volt. És miközben a Nyugat a Coca-Cola, a drogok és az ugynezvezett hatvannyolcas liberalizmus förtelmes mámorában fuldoklik, addig Magyarország végre újra erős bástya, ahol a jövőbe vetett töretlen bizalommal harcolunk a Békéért, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréért, és Népünk Bölcs Tanítómesteréért, Orbán Viktorért.

Sajnos a Nép ellenségei még mindig túl nagy hatalommal bírnak a médiában: lépten-nyomon negatív irányba befolyásolják a közhangulatot, elhazudják az Ön kormányzásának fényes eredményeit, továbbá nemtelenül támadják családját és legszűkebb környezetét. Csodálkozva szemlélem, hogy az Ön lánya, veje és gázszerelője milyen türelemmel viselik a nemtelenebbnél nemtelenebb támadásokat. Tiszteletem Rogán, Habony és Vajna Uraknak, akiket szintén pellengérre igyekszik állítani az irígység és a kisszerűség. Az Ön Országában bárki tisztességgel boldogulhat, mindenki érdemei szerint érvényesül – ha valami, akkor ez vitathatatlan.

Ezért esedezem ezúton Önnél, hogy adjon nekem is egy kis szelet hatalmat, egy darabka birtokot. Úgy hiszem, hogy a kormányzati kommunikáció súlyos hibát követett el, amikor nem utasította vissza az ország oktatásáról lesújtó képet festő nemzetközi PISA-vizsgálat eredményeit. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma érvek nélkül, bénultan bólogatott a CIA-propagandára, az elferdített tényekre, a balliberális hangulatkeltők gátlástalan hazudozására. Talán azért, mert maguk is külföldi ügynökök, esetleg felvásárolta őket Soros, Simicska vagy a Jobbik. Jelentem: bennem megvan a szükséges erő, hogy a helyükre álljak, és magasba emeljem az Ön sárba ejtett zászlaját. Ön hívott el bennünket erre a harcra, s én itt állok, Vezérlő Tábornokom, és csak annyit kérek, bízzon bennem, én pedig Krisztus Urunk nevére esküszöm, hogy kitakarítom azt a szélsőbalos disznóólat, ami ma az oktatásért és a kultúráért felel. Tudom, hogy ahogy én, úgy Ön sem állhatja a fanatikusokat – ezúton biztosítom, hogy nem fog megremegni a kezem, ha kedvem támad a közösből lopni, ha barátaimat vagy családomat kívánom kiváltságos helyzetbe hozni. Nem hagyom, hogy nagy és közös célunk a keresztény Magyarország megteremtése elterelje figyelmemet, a legfrissebb Gucci- és Louis Vuitton-kollekciókról, a nagy tisztaságú kokainról és az azt jól kiegészítő, széles körben a pezsgő atyjának tartott Dom Perignonról, vagy épp a vonzó kolléganők csalogató testnyílásairól. Biztos vagyok abban, hogy képes leszek hangot találni minisztertársaimmal, és kutyaként bánni bármelyik alám beosztott senkiházival.

Miniszterként első dolgom az lesz, hogy országos plakátkampány keretében ismertetem oktatási rendszerünk kimagasló eredményeit. Természetesen ezt is a Rogán Úr cége intézi majd. Rá fogok mutatni, hogy a romló szövegértési és természettudományos kompetenciák kifogástalanul illeszkednek abba a Nagy Tervbe, amit Ön Munka Alapú Társadalomnak nevez. Magyarországnak melósokra van szüksége: szorgos napszámosokra és jól terhelhető fizikai munkásokra. Pol Pot nagyszerű kísérlete, hogy Kambodzsát egyszer s mindenkorra megtisztítsa az értelmiségtől, a verítéket hírből sem ismerő polgárságtól sajnos sikertelen volt, mi azonban sokkal nagyobb türelemmel látunk hozzá. Nem perzseljük fel a városokat, nem hajtjuk az embereket az őserdőbe, hanem addig züllesztjük a gyerekeket, ameddig csak lehetséges. A tantermekben meggyűlöltetjük velük a tanulást, Vajna és Habony Urak pedig a kultúra és a tudás egykori helyét színültig töltik bulvárral. Nem szégyenkeznünk és sunnyognunk kell, mintha valami rosszat tennénk, hanem teljes erővel bele kell állnunk az Ön csodálatra méltó víziójába. Munkás-paraszt társadalmat építünk, az iskolákban nem önálló gondolkodásra, nem szabadságra vagy kreativitásra nevelünk, hanem mindig és csakis kéztördelő szolgaságra. A futószalag mellett ugyan mi szükség van műveltségre vagy kreativitásra? Semmi. A PISA-teszt nem azt mutatja, hogy az Ön központosítása és az ötvenes évek által ihletett tanterve sikertelen volna, hanem épp az ellenkezőjét: Magyarország Európában máris legelső, és az OECD országok közül is csak Brazília, Kolumbia meg az Emirátusok előznek meg bennünket – ez a hátrány pedig néhány év alatt ledolgozható. Nagyobb siker küszöbén állunk, mint az Európa-bajnokság vagy az olimpia előtt, miközben jól tudjuk, hogy azok is az Ön vezetői nagyságát és fejedelmi bőkezűségét dicsérik.

A problémákat sem áll szándékomban elhallgatni, hisz még mindig súlyos a lemaradásunk Tanzániához, Elefántcsontparthoz és Szudánhoz képest, amint azonban megkapom a miniszteri bársonyszéket, a plakátkampány utáni első dolgom az lesz, hogy egy új Klebelsberg-tervet jelentsek be, melynek keretében az ország tovább növeli majd a memoriterek számát és a napi tanóraterhelést. A tankötelezettséget tizenkét évre szállítjuk le, hogy akinek oktatási rendszerünk nem felel meg, az a munka világában találjon boldogulást. Elitünk gyermekeinek külföldi ösztöndíjakat hozunk létre, hisz bármilyen szép is a munkásember élete, lássuk be, Miniszterelnök Úr, hogy a magunk gyermekeinek mégsem ilyen sorsot szánunk. Sokkal fáradságosabb és hálátlanabb feladatra kell felkészítenünk őket: az Ön nagyszerű szabadságharcának folytatására, továbbá az offshore-cégeinkkel kapcsolatos fárasztó és lélekölő papírmunkára.

Az új Klebelsberg-terv legfontosabb célja, hogy 2022-re az oktatási intézmények számát megfelezzem, az oktatás költségvetési kiadásait pedig hetvenöt százalékkal csökkentsem – kivéve a Minisztériumét, ahol nagyívű terveink kidolgozásához és végrehajtásához jelentős létszám- és bérfejlesztésre lesz szükség. Tisztelettel vállalom, hogy négy év múlva olyan mennyiségű forrást szabadítok fel, amelyből a Miniszterelnök Úr minden nyugdíjasnak repülőjegyet és egy heti ciprusi üdülést ajándékozhat majd a Választásokat Megelőző Karácsony Áldott Ünnepén – így nem pusztán kultúra és öntudat nélküli generációkat lökök majd ki az iskolapadból, de a választások megnyeréséhez szükséges hárommillió nyugdíjas szavazatát is biztosítom.

Úgy hiszem, én vagyok a megfelelő ember az Ön számára. Értem Miniszterelnök Úr céljait, megvan bennem a kellő mértékű mohóság, gátlástalanság és feudális szolgaság, hogy a fentieket végrehajtsam, biztosíthatom továbbá a Miniszterelnök Urat, hogy minden adódó alkalommal a szükséges cinizmust tanúsítva mondom majd fel a Habony Úr kampányszlogenjeit. Jól tudom, Miniszterelnök Úr, hogy Önnek nincs rám szüksége, hisz sok hozzám hasonló ember veszi körül, én mégis töretlenül bizakodom, hogy a fent leírtak fényében megfontolja miniszteri kinevezésemet.

Állok Szíves Szolgálatára: Puzsér Róbert”