Ilyen nyíltan addig senki nem szólt a romániai magyarok elnyomásáról – olvasson bele az Advent a Hargitánról szóló III/III-as jelentésbe!

„Az előzmények hatására a színháznál nagy létszámban jelentek meg felfűtött hangulatú érdeklődők, akiknek többsége jeggyel nem rendelkezett, így a színházba nem jutott be. Még a negyedórás késéssel indult előadás kezdete után is mintegy 50 fős, fiatalokból álló csoport várakozott a téren. Közülük egy hangosan olvasta a – Tiszatáj 1985/12. számában közölt – darabot. A színhát főtitkára által hívott URH járőr – mivel a csoport nem viselkedett agresszíven és botrányosan – nem avatkozott közbe. A helyszíni biztosítást végző operatív tiszt kérésére néhány személyt igazoltatott, majd távozott” – olvasható az Advent a hargitán című darab első bemutatójáról írt III/III-as jelentésben.

Sütő András művének premiere éppen negyven éve, 1986 január másodikán volt a Nemzeti Színházban. A jelentést a napokban hozta nyilvánosságra Facebook-oldalán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.

„Az előadásnak 22.00 órakor lett vége, ezt követően egy harminc perces vastaps követte. Kubik Anna színművésznő közel ment a nézőtérhez, és úgy tett, mintha keresne a nézők között valakit, majd mivel »nem találta meg, akit keresett«, nagyméretű vállkendőjét letette a színpadra és a nézőtérről felvitt virágcsokrokkal feldíszítette azt. Ezután a főszereplők /Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Funtek Frigyes, Götz Anna, Kubik Anna/ a kendőt körbeállva tapsoltak. A közönség hangulata erre tovább fokozódott. 

– áll a jelentésben.

Hogy miért érdemelt a színdarab ekkora figyelmet a kommunista pártállami diktatúra államvédelmi szervének részéről, arra a jelentéshez csatolt dokumentum szövege adhat magyarázatot. Az újságíróként dolgozó „Albert” fedőnevű titkos munkatárs munkadossziéjában ugyanis az áll: 

mely a „színházi és általában értelmiségi körökben” felháborodást keltett. A bemutató mégis lezajlott.

A jelentésben továbbá az is olvasható: 

Ennek markáns bizonyítéka a dráma kulcsmondata: »Add vissza nekünk Uram, a kiáltás jogát és vedd el Tőlünk Uram, a hallgatás kötelességét.« Ez a szinte imába foglalt jajkiáltás vastapsot aratott. Aztán a dráma helyszínének a neve: Nagy Romlás. Szinte leplezetlenül benne van a két világháború közötti nyíltan fasiszta ország neve: Nagyrománia. Az előadás – amellett, hogy a szakmai kritika szerint színvonalában színháztörténeti jelentőségű – fővárosszerte szomorúságot és megelégedettséget eredményezett. Többen a darab előadhatósága miatt elismeréssel illették a kormányzatunkat és a pártot.”

Kubik Anna a Mandinernek: „Természetesen tudtuk, hogy minden lépésünket figyelik”

Kubik Anna öt év alatt étszászor játszott az Advent a Hargitán című darabban. A nemrégiben a nemzet művészének választott színésznővel a Mandiner címlapinterjút készített, melyet a legfrissebb számunkban olvashat.

„Természetesen tudtuk, hogy minden lépésünket figyelik, 

– emlékezett vissza Kubik Anna.

A színművész lapunknak nyilatkozva azt is elárulta, miért „hálás” azért, hogy jelentéseket írtak róluk, de arra is kitért, hogy akkoriban már 

Kubik Anna arról is mesélt, mi lehet annak az oka, hogy öt év alatt szinte az összes előadást hasonlóan különleges hangulat övezte.

Nyitókép: a darab egyik 1988-as előadásán készült. Bódi Vencel szerepében Sinkovits Imre, Árvai Réka és Kisréka szerepében Kubik Anna (Forrás: Facebook/Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára bejegyzése/Nemzeti Színház Archívum / Magyar Nemzeti Digitális Archívum)