Sohasem így képzeltem egy várost, amit terrortámadás ért

„Rengeteget számít, hogy egy támadás után hogyan vonul fel a hatóság, mert az ő viselkedésük azután átragad a bámészkodókra, a közvetítéseken keresztül pedig nagyon hamar az egész városra, sőt akár az országra is.

A berlini rendőrök nem reagálták túl a helyzetet, nem küldtek be páncélosokat és maszkos kommandósokat, és a kancellár sem húzott személyesen kevlármellényt. Mindenki csendben és türelemmel tette a dolgát. Például fél órával később még az is látszott, hogy az egyik szakaszon a rendőrök számát is direkt megfelezték – véletlenül se tűnjön úgy, erődemonstrációt tartanak. És működött: pániknak, fejetlenségnek nyoma sem volt – ez pedig a hatóságoknak is érdeke, hiszen egy együttműködő, szabálykövető, higgadt nézelődő tömeg esetén ők is sokkal könnyebben tudják végezni a munkájukat.

Akire rászólt a rendőr, hogy fejezze be a fotózást és menjen fel a járdára, ne akadályozza a vöröskereszt éppen érkező mobilkórházát, az azonnal engedelmeskedett. A már idézett szakértő szerint a hatóságok koordináltságán pontosan látszott, tökéletesen fel vannak készítve az ilyen helyzetekre, nem improvizálnak, hanem a tudatosan begyakorolt sémákat alkalmazzák.

Persze annak, hogy nem vezényelték ki a berlini rendőrséget a Breitscheidplatzra a teljes fegyverarzenállal, más oka is van: ilyenkor bevetésre készen kell tartani az erők egy részét, hogy amennyiben a város más pontján is esetleg lecsapnak a terroristák – mint történt Párizsban –, legyenek azonnal ugrásra kész egységek.

(...)

Hogy a merénylet megrázta Németországot, az nem kérdés – de hogy egy ennyire erős, magabiztos és értékeire büszke demokráciát hasonlóan aljas módszerekkel nem lehet megrengetni, az sem. Charlottenburg remek kis bárjai hamarosan ugyanúgy tele lesznek az elegáns helyiekkel, ahogy mindig is.”