Médiapiac: a mi pénzünkből hazudnak nekünk, és szeretjük

„Hosszú évek óta nyugodtan szemléljük az új állampárt és a hozzá közeli oligarchák teljes térnyerését, erőszakos piactorzítását a médiában. Az általunk finanszírozott MTVA és a TV2 mellett új bulvárhálózatot épít ugye a Habony művek (Ripost, 888, Lokál); bezáratták az egyetlen minőségi ellenzéki napilapot, a Népszabadságot, elhallgattatták a Class FM-et; Mészáros Lőrinc közelébe került a Mediaworks, benne számos fontos vidéki napilappal, ahol már el is kezdődött a tatarozás; ő vette meg a most még marginális Echo TV-t, de ez nyilván nem mindig marad így; végül Schmidt Mária kormánybiztos és Terror Háza-főnök vette meg a Figyelőt, hogy végre minőség, méltányosság és mértéktartás költözzön a gazdasági hetilapba.

»A régi típusú médiapiaci modell ugyanis már nem kifizetődő. Ezért lépnek be a tulajdonosi körbe számos helyen a kormányzathoz köthető figurák, akiknek nem nyereség a legfontosabb, ők a közvéleménybe fektetnek be« – nyilatkozta nemrég egy ismert német oknyomozó riporter egy nemcsak idehaza látható trendről. Oligarchák persze mindehol vannak, de az ilyen kísérletek csak akkor sikeresek, ha a közvélemény elég ostoba és/vagy cinikus ahhoz, hogy megengedje, hogy átprogramozzák, és akkor buknak el, ha a megcélzott fogyasztók nem elégszenek meg az éppen adottal. Ha van adófizetői és polgári önérzetük. Hogy ne mondjam: tudatuk.

Naponta dőlnek ránk az állampártból a botrányok. Lopás, korrupció, hűtlen kezelés, közösségek elleni uszítás, haveri »kapitalizmus«, barátok, vejek, sógorok, egyéb saját lábon álló családtagok. A legnagyobb botrány azonban éppen most zajlik, a szemünk láttára: az, hogy előbb-utóbb csak valami online szamizdatból fogunk értesülni róluk.”